Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 2. Bortermelés-bordézsma
János deák - Révai Ferenc által már lefoglalt - borait Batizi Mihály diósgyőri tiszttartó elvitette, János deák (aki nagyságos Török István ellen indított pert a vármegyénél), azt is kifogásolta, hogy háza, amely jobbágytelken állt, nem Török Istvánhoz tartozott (non ad Dominum I. pertineat). Batizi Mihály azzal védekezett, hogy a diósgyőri jószágoknak csak egyetlen tiszttartójuk van, mégpedig ő maga Batizi Mihály (unus Praefectus horum Bonorum Diósgyőrianorum fuisset). Az ő irányítása alatt osztották el a kilencedbort is, mégpedig úgy, hogy előbb a közkádra egybehordatták és összeöntették, s csak ezután osztották el a birtokosok között (Praefecto Michaele Batizy vina tarnen Nonalia ad communem cadum, etiam nunc comportari et fundi solere, et sic postea dividi). 387 A közkád nemcsak a diósgyőri uradalomban volt a kilencedbor összegyűjtésének legegyszerűbb módja, hanem máshol is, ahol conpossessorok voltak Borsodban. Ezeken a helyeken az ablicenciátus jobbágyok csak a kilenceddel tartoznak a közkádra, a hegy vámot azonban mindenki külön fizeti saját földesurának, amint Nyéken is 1578-ban: „ot sok Úr vagyon, az Vidékyeké tsak az köz Kád, de az Jobagyok kyky mind Urának zokot adny Jus montanum". 3 8 A közkád egyszerűbb adminisztrációt kívánt a birtokosoktól, mintha mindenki külön megdézsmáltatta volna jobbágyát, de a különböző minőségű borok elegyítésével a minőség csorbát is szenvedhetett. Ennek ismeretében talán érthető, hogy miért volt olyan nagy szükség a borfoglalásra, a pénzes borra, hiszen ezzel jó minőségű, egy hordóban csak egy helyről szüretelt bormennyiséghez jutott a földesúr, amelyet magasabb áron könnyebben értékesíthetett. Gondoljunk csak a dézsmások kamarai utasítására, hogy a decimátor ne felejtsen címkét ragasztani a hordó fenekére a districtust azonosítandó, s ne vegyítse a gyengét a jó minőségűvel. A földesúri kocsmáitatás során felpanaszolt rossz minőségű borok egy része valószínűleg a közkádakból származhatott, amelyek a legkülönfélébb minőségeket, fajtákat elegyítették. A földesúri dézsmálás során egy másfajta megpecsételést, azonosítást alkalmaztak szüretkor, amelynek nem a minőség védelme, hanem a dézsmakötelezettség kijátszásának megakadályozása volt a célja. A borral, törköllyel több felől is a városba lehetett ugyanis jutni, ahová csak akkor engedték be a dézsma felügyeletére kiküldött katonák a szüretelőket és a más helységből jött extraneusokat boraikkal, ha hordójuk meg volt pecsételve. Ezeket a pecséteket a dézsmaszékeken ütötték a hordókra, jelezve: abban már dézsmált mennyiség van, esetleg azt is, ha a bor nem dézsmaköteles. 1593-ban Bakos Balázs pert indít Vargha-Aszalós Demeter miskolci nemes ellen, aki a nagyságos földesurak természetbeni borjövedelme beszedésével megbízott dézsmása volt (Decimatorem Dominorum Magnificorum pro Naturalibus vinorum Proventibus exigendis). 389 A per során nemcsak Bakos Balázs lefoglalt hordócskáját sajnálhatjuk, hanem a borpecsételés gyakorlatát is megismerhetjük. A diósgyőri uraknak ugyanis olyanféle szokásuk van, hogy ha a miskolci szőlőhegy szüretelése küszöbön áll, gyalogos katonákat küldenek a kapukhoz, és ha más helységbeli szőlőhegyekről bort hoznak be, az, aki behozza, a kilencedbor dézsmálóitól pecsétet szokott kérni, és ezzel a pecséttel beviheti borát. Bakos Balázs is bevitt a szüretkor egy hordócskával, de a bevitelnél semmiféle pecsétje nem volt a dézsmálóktól, melyet megmutathatott volna a katonáknak, azok pedig a borát elvették, és a prefektus kezébe adták. (Dominos terrestres Diosgycőrienses ejuscemodi Usus habere, quod cum vindemiatio istius promonthorii Miskolcziensis liberabitur, pedites ad portas iidem Domini terrestres expedirent, et si de alienis Promonthoriis vina in387 BmLt 501/1. 3.k. 67. 388 BmLt 501/1. l.k. 64. 389 BmLt 501/1 2.k. 916-917.