Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 2. Bortermelés-bordézsma

Dézsmaadók és bordézsma-átlag 1549-ben 375 Miskolc: 405 fő x 85 icce Eger: Felnémet: Nagytálya: Pásztó: Gyöngyös: 214 fő x 84 icce 367 fő x 65 icce 297 fő x 108 icce 257 fő x 25 icce 575 fő x 50 icce Egy főre jutó bortermés egri köbölben 376 1576 1577 1578 1583 1598 1600 Miskolc 27,4 19,1 11,4 24,5 10 Pásztó (helyi) Gyöngyös(helyi) 11,1 12,2 14,4 8,9 10,62 22,35 8,3 15,4 A táblázat Pásztón és Gyöngyösön nem tartalmazza az extraneus termelőket, csak a helyi dézsmaadókat, míg Miskolcon nem szerepelnek külön a helyi és extraneus termelők a dézsmajegyzékben. A borkultúra széleskörűvé válása, a szőlőtermesztő monokultúrák kialakulása éppen a 16. században ment végbe, ezért nem érdektelen a korabeli hegyaljai terméseredményekkel és dézsmaadókkal összevetni a miskolci mutatókat. Szőlőtermelők (fő) és dézsmaátlag (icce) Miskolcon és a Hegyalján 1575-1583 377 Ev Miskolc Keresztúr Liszka Tállya Tarcal 1575 1577 1578 1579 1581 1582 1583 489x41i 627x57i 625x34i 446x13i 531x46i 493x48i 484x74i 183xl79i 252x86i 157x 65i 172x54i 173x57i 294x151i 200x 90i 133x 30i 154x 37i 256x 75i 228x106i 202x206i 215x 80i 266x164i A 16. század utolsó negyedében Sárospatakon adtak a legtöbben dézsmát a hegyaljai borvidékhez tartozó helységek közül (1567: 358 fő, 1572: 375 fő, 1573: 412 fő), 1573378 ban a 412 extraneus és helybeli dézsmaadó 152 iccés dézsmaátlagot szolgáltatott. Ezek a paraméterek a bor egyik legfontosabb ismérvével, a minőséggel adósak maradnak, de jól mutatják, hogy Miskolc kiemelkedik töretlenül magas dézsmaadó-számával a korabeli szőlőkultúrák közül, és termésátlagaival sem marad el különösebben a mátravidéki és a hegyaljai helységek mögött. 375 Uo. 325-327. 376 Szatucsek 1995 11. táblázat alapján 377N.Kiss 1966 83-88. alapján 378 Uo. 85.