Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 1. Szőlők-szőlőhegyek-pincék

mint a szőlőszemek a szőlőtöveken. A pincék topográfíailag és a bor forgalmát tekintve, de építészetileg is jól elkülöníthetően természetes kőlyukakra, vagyis a sziklás domboldalakba vésett vájatokra, és a házak alá, a földbe épített helyiségekre oszlanak. A 16. századi ember csak ez utóbbit nevezte általában pincének. A kőlyukak ingatlanforgalma korántsem volt olyan élénk, mint a szőlőké. A Városkönyv 1569 és 1600 között csupán 4 pince-adásvételt jegyzett fel, ami vagy lankadtabb keresletre, vagy a pincékhez való nagyobb ragaszkodásra mutat. A pincék árán (7-8 forint)

365 kisebb szőlőbirtokot lehetett venni, s adtak pincét szőlővel sőt házzal, kerttel együtt is el, ill. hagyományozták végrendeletileg.

366 A pincék topográfiáját legalább annyira meghatározzák a természetföldrajzi adottságok, mint a szőlőét, hiszen a jó minőségű, jól alakítható kő, a megfelelő tájolás, a szőlőhegyek közelsége fontos szempontok pincék építéséhez, amennyiben a szikla eltávolítását építésnek nevezhetjük. A legelső pincék, amint a legelső szőlők is a Szentgyörgyön tűnnek fel a forrásokban, már jóval később, mint az első szőlőbirtokok, ami a Szentgyörgy kitüntetett topográfiai helyére, és szőlőhegyek közötti „előkelőségére" mutat. Ezt különleges helyet valószínűleg a város lakott részéhez való közelsége, déli fekvése, talajviszonyai miatt vívta ki magának. Itt volt a legtöbb egyházi szőlő, köztük a pálosoké és a Szent István majd a református egyház javadalombirtokai, a Balassák 300 forintot érő Görbeszőlője, Forgách Simon Nagyszőlője, a Zalatnay birtok. A legelső pincéket - egyszerre hármat (!) - is itt adják el, amikor tamási Egri Gábor nemesi szőlei vel együtt 1512-ben a Szentgyörgyhegyen épült pincéi is gazdát cserélnek (tria cellaria in promonthorio oppidi Miskolcz, Szt.-Györgyhegye exstructa).

367 A három pince a szőlőhegyen épült, valószínűleg annak északi, északnyugati oldalán, amely a 17. században már az avasi pincék topográfiai helye.

368 Zalatnay Bertalan, szintén nemesi szőlei mellett pincékkel is bírt, és 600 forintot érő 4 szőlőbirtokát az összesen 50 forintra értékelt 4 miskolci és diósgyőri pincéje szolgálta ki az 1570 körül készült inventárium szerint.

369 Pincéinek átlagos értéke (12,5 forint) nem sokkal több, mint a miskolci jobbágyokéi (7-8 forint), szőlei viszont értékben messze túlhaladják a 100 forint fölé alig emelkedő, inkább csak jóval alatta lévő miskolci szőlőárakat. Bél Mátyás a miskolci borról írott, befejezetlenül maradt kéziratos monográfiájában, amelyet ma a budapesti Ráday Gyűjtemény őriz, nem mindig tartja megfelelőnek a miskolci pincéket, pedig ez a természetföldrajzi adottság valószínűleg nem változott meg a 16. század óta. Szerinte a miskolci pincék a kelleténél melegebbek, ezért a 18. század elején csak Mátyás nap körül vitték a bort a pincékbe, addig a borházakban forrtak, ahol a hideg miatt az édességüket tovább megőrzik.

370 A kőlyukak mellett a miskolci házak alá épített pincék főként a kimérésre szánt, esetleg kereskedőnek eladandó boroknak, valamint a saját fogyasztásra szánt hordóknak voltak megfelelőbb tárolóhelyei, mint a szőlőhegyek szélén ill. a város feletti meredek hegyoldalon, a templom körül húzódó kőlyukak. Az 1560-as évek elején Fánchy Borbála ezekből a pincékből vitette el jobbágyai borát (összesen 225 hordóval, amint a Kamara összeszámlálta). Eskora Mártontól éppen kocsmáit bort foglaltatott le, melyeket a bíró kezéhez adtak, valószínűleg kimérésre (integrum vas vini ac medium vas vini educillati ac In Manibus ipsius praesentati).

371 365 M.jk. 375. 15. 366 Uo. 457. 120. 351. 367 Szendrei 1890 III. 226. 368 Gyulai-Tóth 1993 38-41. 369 OL UeC 115/77 370 Bél 1720 k. 371 OL NRA 723/44