Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok

a vár javára is kocsmáltatniuk, hanem ki-ki a saját szükségletére tehette, később azonban Balassa Zsigmond a saját és a vár hasznára kötelezte őket a kocsmáitatásra. A mohiak bár szőlőhegyük nem volt - az elhagyott oltárjavadalmak megszerzésében igyekeztek maguknak saját szőlőt szerezni, de a város kommunitásánál erősebbnek bizonyult a zálogbirtokos földesúr, aki Diósgyőrhöz hasonlóan itt is majorsági kezelésbe vette a birtokos nélkül maradt egyházi szőlőket. Az urbáriumban Mezőkövesd mezőváros az egyetlen, amely nem terményadót fizet, hanem a régi szent királyok engedélye folytán évenkénti 200 arannyal summásan adózik, ami a borkilenced megváltását is magában foglalja. Munkajáradékként (ad servitia) semmit sem szolgálnak, csak azt, hogy évenként két hordó bort kell a diósgyőri vár javára kocsmáltatniuk, mely régi szokásukban néhai Balassa Zsigmond nem tartotta meg őket. Miskolc mezővárosban, hasonlóan Diósgyőrhöz, a vár allodiumához azok a szőlők kerültek, melyek kihalás útján háramlottak a földesúrra, ill. a megszűnt oltárok javadalmait képezték. Miskolcon azonban a zálogbirtokos nem tartotta meg ezeket majorsági kezelésben, hanem továbbadományozta familiárisainak. Ezt a gyakorlatot igen sérelmezte a város kommunitása, s komoly konfliktusok forrása lett a vár urai és a város között. A N'agyszóló'nevű egykori oltárjavadalom, mely a miskolciak szerint 200 forintot is megér, Fánchy Borbála adományaként Forgách Simon tulajdonába kerül. Nagyságos Forgách Simon, maga is egri várkapitány 1568-69-ben,

104 Pemflinger Sebestyén diósgyőri várkapitány lányának, Katalinnak férje volt, s valószínűleg ez az a szentgyörhegyi szőlő, melyet Forgáchné Pemflinger Katalin 1568-ben, öt évvel az urbárium kelte után a Liber Regius bejegyzése szerint elad.

105 A különösen nagy értékű szőlőt valószínűleg járadékmentesen adományozta (donavit) a földesasszony a borkereskedelmben is aktív szerepet vitt főúrnak. Ugyanerről a szőlőről 1563-ban Talpas Balázs és János miskolci jobbágyok azt állítják, hogy fivérüké, Miklós papé volt, s vérrokonság okán rájuk örökítette (ipsis sanguine iunctis legasse), de Fánchy úrnő törvénytelenül elvette tőlük és Forgách Simonnak adta (illegitime ipsis ademisset, eamque Simoni Forgách dono dedisset). A Kamara szerint meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó szőlő oltárjavadalom volt-e, vagy a pap pénzen vette. Ha az előbbi, vissza kell állítani eredeti rendeltetésének, ill. ha az oltárigazgatóságban üresedés van (rectoratus altaris modo vacat), megfelelőbb, ha a váruradalom részeként őfelsége a birtokos földesúri minőségben, semhogy magánemberek szüreteljék termését (convenientius, ut ad arcem possideatur pro Majestate sua tamquam domino terrestri, quam quod privati homines fructum capiant).

106 A Szentgyörgy-hegyi Gyerty ás szőlőt amely magszakadás miatt háramlott a várra, Fánchy Borbála bizonyos Megyeri Jánosnak, Balassa Menyhért servitorának adományozta (servitori magnifici Melchioris Balassa donavit), aki az urbárium idején is birtokolja (possidet). Személyében nem is a diósgyőri vár, hanem a Balassa család egyik familiárisa szerzett szőlőt Miskolc legősibb promontoriumán. De ezzel ezzel még nem ért véget a szőlő sorsa! A Leleszi Konvent levéltárából származó oklevélkijegyzés szerint 1594-ben Homonnai Drugeth István és felesége Török Fruzsina egy gesztelyi telek mellett a miskolci Gyertyánszőlő-hegyen egy szőlőt ad el 300 forintért Horváth Györgynek.

107 A Gyertyás-Gyertyán (máshol a forrásokban föl nem tűnt) név a két szőlő egyezésére utal, amely szőlő a Bal as sa-Fánchy uralom és a szá104 Szabó JGy 1988 32. 105 Szendrei 1904 II. 119. 106 OL NRA 266/13 107 BmLt Borovszky cédVMiskolc. Act.an. Nr28. Lelesz