Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok
zad végén a Török örökösök földesurasága alatt is földesúri kezelésben van, előbb azonban adomány, utóbb adásvétel során kerül ki az allodiumból. Az 1563-as urbárium azok között a miskolci szőlők között, amelyek azelőtt a várhoz tartoztak (quae antea ad Arcem pertinerunt), a Középszer szőlőhegyen két Középszerszőlő nevű birtokot is felsorol, az egyik magszakadásból háramlott a várra, ezt Balassáné bizonyos servitorának (cuidam Servitori suo) Sándor Benedeknek adományozta (donavit). A másikat, amely egykor egy miskolci oltár javadalmát képezte, ugyancsak servitora, Gorbay Ambrus kapta adományként. A negyedik, nemrégen a várhoz került szőlő a tapolcai szőlőhegyen lévő Nádas Thó Szőlő, „mely, jóllehet a miskolciak azt mondják: a városhoz tartozott, a néhai nagyságos Balassa Zsigmond úr a vár számára elfoglalta, és most is a várhoz tartozó tulajdon (quam licet Oppidani dicant ad ipsum Oppidum pertiniuse, tarnen Magnificus quondam Dominus Sigismundus Balassa ad Arcem earn occupavit et nunc ad Arcem Possidetur)." Az 1563-as urbárium az egyetlen olyan 16. századi forrásunk, amely a diósgyőri uradalom szőlőkultúrájának, majorságának egészéről szolgál adatokkal (2. kép). Az urbárium megerősíti, hogy az uradalomban a 16. század második felében csekély volt a majorsági szőlők száma, bár a Kamara így is nem lebecsülendőnek ítélte a vár saját szőleinek termését. Jelentésükben 18 allodiális szőlőt számoltak össze a kamarai megbízottak, melyeknek egy részét Fánchy Borbála elajándékozta, de halála után érvénytelennek tartják adományozását, s mindet vissza kívánják szerezni a vár számára. Az oltárjavadalmak is a várat illetik szerintük, mintsemhogy magánföldesurak kezébe kerüljenek, mert az oltárok visszaállítása esetén könnyű lesz a szőlőket visszaszármaztatni (vinearum arcis propriarum non contemnandus videtur. Numeravimus vineas octodecim, quarum alias aliis domina Barbara Fanchi donavit. Ceterum ea donatio nullám vim habet post eius obitum. Eas igitur omnes vendicandas censemus, etiam si quae sunt altarium et a multis retro annis altarium officiis cessantibus arci sunt adplicatae, penes arcem retineantur, cum id equius sit, quam ut in privatorum dominorum potestatem redigantur. Restitutis autem altarium officiis facile erit eas altaribus resignare). 108 A királyi birtoklás a Mohács utáni hatalmi harcok, kaotikus állapotok miatt nem birtokolt és nem örökített allodiális szőlőt az új birtokosokra, akik csak a háramlási jog folytán a várra szállt jobbágyi birtokon majorkodhattak, ill. a reformáció gyors térnyerésével megüresedett oltárigazgatóságok szőlőingatlanait kaparintották magukhoz. Ezeket a szőlőket azonban csak a vár közvetlen közelében, Diósgyőr mezővárosban vették majorsági művelés alá (8 szőlő!). Miskolcon kivétel nélkül familiárisaiknak, servitoraiknak adományozták. Ezzel részben folytatták a későközépkori uralkodóknak azt a gyakorlatát, hogy híveik szolgálatait a várhoz közeli forgalmas mezővárosban ingatlanok ill. adómentesség, libertálás adományozozásával honorálták; részben egy kisszámú, de társadalmilag privilegizált servitori réteget ültettek felülről a miskolci szőlőbirtokos társadalomba, amely mintegy az allodium helyett birtokolt a város szőlőhegyein. A majorkodás a kora újkor elején sőt a 17. század végéig nem voltjellemző a váruradalmakra, Maksay Ferenc szerint: „a hazai vártartományok jövedelmeik összetételét tekintve a korszak végéig sem voltak jellegzetesen majorkodó üzemek". 109 A majorsági gazdálkodás kiterjesztését akadályozta a török jelenléte is. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a hódoltság közelébe eső tájakon, a hódoltság peremvidékén csupán elvétve akadnak majorkodó birtokok. 110 Bár a diósgyőri uradalom mezővárosai és falvai a hódolt területek peremén feküdtek, mégis a kettős adózás, a töröknek való meghódolás 108 OL NR A 266/10 109 Maksay 1959 32. 110 Maksay 1980 190.
