Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

I. A MISKOLCI SZŐLŐ A KIRÁLYI BIRTOKLÁS KORÁBAN (1364-1540) - 4. Templomok-oltárok

is birtokolhattak szőlőt, de így volt ez a szerzeteseknél is, amint Jakab tapolcai apát esetében láttuk. A miskolci ősi Szent István egyház szőlejét először Pető János János 1458-as szentgyörgyi szőlőadományánál említik mint birtokszomszédot (vinea ecclesie parochialis sancti regis Stephani),

63 de az adományozás módosított változatában is említik 1461ben,

64 mint amely Pető János szőlejét délről határolja (a parte vero meridionalii vinee ecclesie beati regis Stephani). A szőlő másik szomszédja Sályi Máté, aki az oklevél elején esküdtként is szerepel, vagyis a plébániaegyház szőlője miskolci polgárok szőlei között feküdt. „Az Avas-hegy északi oldalán épült templom, mint szakrális intézmény nevével évszázadokra összekapcsolódik a hegy déli, szőlőgazdálkodásra alkalmas lejtőjének egy darabja."

65 Ezt a szőlőt, vagy ennek egy részét Szent István szőlője néven adományként kapja 1572-ben a város református prédikátora Miskolc akkori földesurától, sőt a református egyház 1603-as javadalomösszeírásában is Szentkirály néven, első királyunknak a földrajzi névadásban széles körben elterjedt titulusával szerepel. A későközépkori egyház a pálos birtokosok mellett az oltárigazgatóságok révén volt jelen a leglátványosabban Miskolc szőlőkultúrájában. A középkori egyház sajátos intézményeinek külön javadalmazása, birtokosi státusza jól ismert az egri egyházmegye gyakorlatában, ahol az egri oltárok a püspöki tizedből is részesedtek. A Szent János-könyv, az egyházmegye 16. századi számadáskönyve szerint a miskolci tizedkerületből Nyék káptalani quartája a Keresztelő Szent János, Ládházájé pedig az egri Krisztus Teste oltárt illette.

67 A miskolci oltárigazgatóságok alapítását K.Kovács László forrásfeltárása nyomán ismerjük,

68 aki közli csabai-miskolci Kovács István miskolci nemes, Mátyás rotamestere oltáralapító oklevelét, melyben 1489-ban a Szent István templom oldalához épített Szűz Mária Mennybemenetele kápolnát annak megépíttetése után megalapítja és javadalmakkal látja el (fundare et dotare), mégpedig két csabai szőlővel, egy csabai mészárszékkel és egy miskolci malom felével. Az oklevél a javadalmak célját is megfogalmazza: a kápolna igazgatójának élelmezése és megélhetésének biztosítása (ad victum et ad usum ejusdem rectoris capellae).

69 A miskolci dézsma bérlője, korának egyik legvagyonosabb, katonai szolgálatával nem csekély társadalmi presztízst is elért nemese nem az egyetlen, aki a későközépkori mezővárosban oltáraiapítás

sal és javadalommal kívánta földi és azon túli tekintélyét növelni. Miskolc mint királyi-királynéi mezőváros egyik különleges, uralkodójától nyert privilégiuma éppen abban állt, hogy lakóinak és jobbágyainak (inhabitatores et coloni) szabadságában volt templomaikban kápolna- és oltárigazgatóságokat alapítani, amint Beatrix királyné 1490-ben kelt oklevelében hivatkozik rá (de libertatibus illis, quas videlicet in collatione rectoratuum capellarum et altariorum in ecclesiis eorundem constructorum 70 vel constituendarum). S valóban, Miskolcon nemcsak nemesek, hanem a mezőváros nem nemesi jogállású polgárai is alapítottak oltárokat. Csabai-miskolci Kovács István oltárának 1517-ben birtokjogilag különleges szőlőbirtokot adományoz Péter, a tapolcai Szent Péter és Pál monostor apátja. A tapolcai Kerekeltö (ti. Kőkötő) szőlőhegyen fekvő szőlő Miser (Szegény?) Márton miskolci polgár tulajdona volt, de hűtlensége miatt a szőlőhegyek földesurára, az apátra szállott, aki a mis63 OL Dl 15269 64 OL Dl 15547 65 Gyulai-Tóth 1993 26. 66 Uo. 27. 67 HmLtLSJ 68 K.Kovács 1973 69 Uo. 56-57. 70 Szendrei 1890 III. 123.