Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 4. Kereslet-kereskedés

bort (peunkesdben gyapiűnis az mytt arulhaték Mohyban vi vem oda Barbely Myhalynak és ugyan ott Mohyban adam neky az pénzt mert hordott mernek vala). A pünkösdi mohi vásár a hevesi-borsodi mezővárosi kereskedelem fontos helyszíne, melyen az egri vár egykori nemes provizora éppúgy áruitat, mint a mezőváros jobbágykereskedői. János deák borait ennek ellenére elvitték mind apja pincéjéből, mind szőlejének szedőhelyéről, ami annál is érzékenyebben érintette, mert borai már le voltak foglalva: Szántai János deák által Révay Ferenc vette meg, mégpedig a „drága búza ideiere" (1585-86-ban vagyunk!) való tekintettel a 22 forint 25 dénáros hordónkénti árat számítva nem pénzért, hanem búzáért! Révay Ferenc 1 forintért egy negyed (= 1 szapu?) búzát ígért, ami különösen kedvező volt, ugyanis „ekkor való drágaságban örömest elvetek ket forinthot meg fellyebbis" egy negyed búzáért. Vagyis az elvitt bor - a búza drágasága miatt - a dupláját érte.

656 Az elvontatott bort Batizi Mihály tiszttartó segítségével hogyan is értékesíthették másként: eladták Révay Ferencnek, a vállakozó főúr szekerese vitte el készpénzért. A borforgalomnak ezen a második színén szintén (a személyesen meg nem jelenő) kereskedő főúr a főszereplő, aki hol terményért, hol készpénzért veszi meg a miskolci borokat. O az, akinek mind az egri vár egykori provizorának miskolci servitora, mind a diósgyőri provizor emberei (maguk is aktív kereskedők) készséggel adják el borukat, és ha kell, másnak a borát is. A színhely a diósgyőri vár melletti mezőváros jó pincékkel, kamrával megépített kőháza, ahol a tulajdonos nemcsak kocsmáitathat, hanem eladásra szánt borait is - ha nem is mindig biztonsággal - őrizheti. 656 BmLt 501/c XVIII. V. 28.