Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

UTÓSZÓ

UTÓSZÓ Miskolc szőlőkultúrájáról már monográfia is megjelent, de a források pontos és alázatos kutatása, legalábbis a későközépkori, kora újkori történetre vonatkozóan, nem volt jellemző a helytörténeti munkákra. Sajnos, adataik mégis bekerültek a nagyobb, átfogó történeti feldolgozásokba, amelyek szinte lavinaként görgették tovább a pontatlan, a források félreértéséből származó adatokat pl. Miskolc dézsmafizetőiről, vásáráról, lengyelországi borkereskedelméről. Kutatásunkban, melynek ez a könyv egyik első eredménye, feltártuk a miskolci szőlőkre vonatkozó alapvető kora újkori forrásokat, közzétéve azok legfontosabb adatait. A források hitelesítésével igazoltuk a miskolci bornak és birtokosoknak a távolsági kereskedelemben játszott - eddig csak sejtett, de levéltári forrásokkal alá nem támasztott szerepét, ráirányítva a figyelmet egy jellegzetes kora újkori társadalmi csoport, a mezővárosi nemesi kereskedőréteg tevékenységére, helyére a város bortermelő és -kereskedő társadalmában. A kútfők azt is igazolták, hogy Miskolcon is jellegzetes birtokosi csoport volt a diósgyőri vár urainak familiáris-servitori rétege, más végvári uradalmakhoz hasonlóan, amely nemcsak a bor termelésében, erőteljes fogyasztásában, de annak kereskedésében is aktív szerepet játszott. Ugyanígy alig szerepelt eddig a helytörténeti munkákban a város oltárigazgatóságainak fontos helye a szőlők birtoklásában, ill. az oltárok megszűnte után a javadalmak szerepe a földesurak birtokpolitikájában, a dominus-servitori viszonyban. A források dokumentálták azt az eddig nem is sejtett jelenséget, hogy a 16. század utolsó negyedében sajátos miskolci borkereskedés bontakozott ki, mely során, a bor különleges nagy keresletét kielégítendő, környékbeli, sőt az egri-gyöngyösi borvidékről származott borokat árultak nagy mennyiségben Miskolc piacán és kocsmáiban, főként az említett helyi kereskedőréteg. A kora újkori nagybirtokos arisztokrácia borkereskedő vállalkozóinak - mint Thököly Sebestyén és Révay Ferenc - miskolci kapcsolataira is fényt derítettek az írásos források. A kutatás további céljaként Miskolc és a környező borsodi és abaúji mezővárosok, bortermelő falvak kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak vizsgálatát tűzhetjük ki, valamint a diósgyőri uradalom gazdálkodása forrásainak behatóbb feltárását, hiszen csak ezek összefüggésében helyezhető el Miskolc megnyugtatóan jelentős centrumként az északkelet-magyarországi borkultúrák térképén.