Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 1. Szőlőművelés-borkultúra

A miskolci János deák 1584-ben Bécsbe indult, amikor Petneházy János pap megkérte, ha már arra jár, hozza el neki a címereslevelét is. János deák tovább maradt Bécsben, ezért kérte Petneházyt, ha apja, Balázs deák a paphoz fordulna a szőlőműveléshez szükséges költségekért, ne tagadja meg tőle, hazatérve megadja (pro su^iptibus in culturam vinearum erogandis, ne eum privari sineret).

429 A bécsi üzletekkel, Body M(enyhért) úr (egri provizor)

430 servitori szolgálatával fogalatoskodó János deák (fuisset servitor Domini M. Body)

431 többrendbeli szőleit apjával együtt pénzen műveltette. A miskolci szőlők jó részét, főként a kisebbeket, természetesen a tulajdonosok művelték, a palánt telepítésétől a szőlőmunkákon át a szüretig, borkezelésig. Veres Mihály 1572-ben hivatkozik arra, hogy a szőlője melletti parlagot annak idején önnön két kezével építette.

432 Peliny Mihály gömöri nemes pedig Miskolcra menekülvén szintén a saját munkájával ültetett szőlőt. Nem érdektelen a szőlőművelés tárgyi eszközeire is figyelemmel lenni. 1577-ben Balassi Bálint és Ferenc miskolci házánál leltárt vettek fel. A leltárba egyszer magyar kifejezéssel (Kapákat) egyszer latinul (Ligones) összesen 12 kapát írtak össze, ami az eszköz igen gyakori használatára utal, ill. arra, hogy egyszerre többen is használták a gazdaságban. A háznál a leltár felvételénél jelen volt egy ott lakó szolga is, de ilyen gazdag tárgyi környezettel rendelkező gazdaságot szolgák nélkül nem is lehet elképzelni (homine apud eandem domum residente). Különleges eszköze a borkultúrának a leltárban szerepelt korcsolya (Korcholás), a hordók vontatására, csúsztatására (trahendas) szolgáló tárgy. Miskolcon a korcsolyások, a hordót a pincéből, házból csúszdával kivontató szakemberek társaságba, céhbe tömörültek már a 16. században, s a város statútumot hozott, hogy a vidékiek, ha bort hoznak be Miskolcra, kötelesek a bort velük vontattatni a szekérig, ill. ha ez alól kitérnek, a korcsolyásokat a díj felével kell megelégíteniük. „1573. Az vidéki mikor bort vészen az korcsolyásokat megkeresse és azokkal hányassa fel. Ha pincéből vonják ki, egy-egy fél bortól 8 dénárt, ha penig kamrából, 6 dénárt fizessenek nekik. Ha penig a korcsolyások el nem mennének, az ki a bort vette, az bíróhoz menjen, az bírónak tudtára adja. Ha nem akarja a korcsolyásokat, hát ő maga felhányhatja, hát így fele bérivel tartozik az korcsolyásoknak."

435 Az inventárium mutatja, hogy a miskolci szőlőbirtokosok maguk is rendelkeztek a bor vontatására szolgáló eszközzel. László Albertné, akinek férje majd ő maga is dézsmaadó jobbágyok voltak az 1549es és 1577-es dézsmajegyzékben, ingóságainak leltára a Városkönyvben maradt fent 1578-ból. A háztartás és gazdálkodás eszközei között az alábbi, szőlőművelésre használt tárgyakat írták össze: 4 kapa, 1 ásó, 1 homlító kapa, 7 hitvány kapa, 3 csobolyó, 1 hüvelykés, 1 szőlőkés, 1 hordó lőrével, 4 üres hordó, 4 kád.

436 Feltűnő itt is a kapák és hordók nagy száma ill. a homlító kapa és szőlőkés, mint speciális szőlőművelő eszközök használata. A diósgyőri vár ásatásánál a későközépkori-kora újkori cserépedények (pohár, korsó) mellett fémeszközöket is feltártak, ezek között szőlőmetsző kések, sarlók, kapa is a felszínre került.

437 A diósgyőri vár 1563-as inventáriumába

438 a különböző borfajtákat (bor, ürmös, égetett bor) tartalmazó hordókon kivül más szőlészeti-borászati 429 BmLt 501/1 l.k. 404. 430 Szabó JGy 1988 32-33. 431 BmLt 501/1 2k. 406. 432 M.jk. 66. 433 OL NRA 723/34 434BmLt 501/1 2.k. 352. 435 M.jk. 100. 436 Uo. 140. 437Czeglédy 1988 XXIX., XXX., XLIV. és XLV. tábla 438 OL UeC 87/68