Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
KÍSÉRLETEK A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGGYÁRTÁS FELTÁMASZTÁSÁRA
mithat csupán sikerre, s véleményem szerint az állam csupán ilyen alapon létesült vállalatot támogathat. Az állami szubvenció mindenkor csupán kizárólag reális nemzetgazdasági tőkebefektetés lehet." Radisics azt javasolta, hogy Sovánka részletes tervvel egészítse ki kérelmét, amelyet a miniszterhez benyújt. Azonban ő ezt a kérelmet előzetesen nem támogatja, mert nem kívánja a hivatalos utat megkerülni: „Nem vághatok elébe a Miniszter Úr hivatalos rendelkezésének, a mely hasonló esetekben mindenkor azt az elvet követi, hogy véleményt kér az Iparművészeti Társulattól. A véleményező bizottságnak pedig én szintén tagja vagyok és így ott kell kifejtenem véleményemet, a nélkül, hogy a hivatalos útnak elébe vágnék." 131 Sovánka István 1905. január 16-án részletesen kidolgozta tervét és azt ismét megküldte a támogatás megszerzése reményében Radisics Jenőnek: „Méltóságos Uram! Folyó hó 4.-én kelt nagybecsű leirata értelmében engedje meg méltóságod, hogy vállalatom alaptervét részletesen leírhassam. Deczember 28-án kelt kérvényemben nem voltam bátor méltóságoddal szemben aprólékos dolgokra térni, de nagybecsű levele arra bátorít, hogy méltóságod nem fogja rossz néven venni, ha tervezett vállalatom alaptervét tárgyilagosan leírom, s reá mutatok mindazon tényekre, amelyek azt véleményem szerint életképessé teszik. A gyertyánvölgyi gyár tönkremenését értesülésem szerint volt tulajdonosa és annak két fia könnyelmű és számítás nélküli költekezése, s nem egy szerény gyároshoz illő költséges kedvtelések okozták. Néhány év előtt hazánk minden józangondolkodású üveg gyárosa igyekezett közvetlen fűtésű kemenczét légszesz fűtésűre átalakíttatni azért, hogy a tüzelőanyag megtakarításánál nyert haszon által is versenyképessé tegye vállalatát a külfölddel szemben. Említett gyáros és fiai költséges kedvtelésük közepette nem vették észre, hogy honi kartársai lépést tartva külfölddel, - lassanként átalakították gyáraikat. Ezen gyárakkal szemben pedig nem vehették fel a versenyt. Ezen tény nagyban siettette, s hozzá járult tönre menésükhöz. A gyertyánvölgyi gyár tudtommal kincstári területen fekszik, s a gyárat is kincstári erdőkből látták el részben fával. A gyár két közvetlen tüzelésű kemenczére van berendezve, az összes berendezés pedig kisebb költségű javítás után kivéve egy légszesz kemencze építését - ismét használható lenne. A munkás lakások szóval az épületek még mindég az elhunyt gyáros tulajdonát képezik, igaz, hogy lakatlanok, mert az a 300 munkás, aki ott a mindennapi kenyerét megkereste - szétszóródott a nagyvilágban. Én nem ragaszkodom határozottan a fenntebb említett gyár üzembe hozásához, de a néhány üzemen kívüli gyárak közül ez felelne meg a legjobban, amennyiben munkás lakások, fa, mész, kvarcz, vízerő stb. más alkalmasságok ott rendelkezésemre állanak. Gyertyánvölgy évek előtt egy virágzó vállalat volt, bár a gyár az általa gyártott közönséges öblösüvegáru eladásával tovább mind a négy szomszédos vármegye - nem igen terjeszkedett, mert az említett megyék üvegkereskedői a gyár összes gyártmányát átvette s a közönséges öblösüveg szükséglet fedezésére az említett kereten kívül a gyár nem is volt elég termelőképes, úgy hogy én ma is képes volnék egy kemencze közönséges öblösüvegáru termelését évi kötésre eladni. Méltóságodhoz küldött folyamodványomban ha nem is részletesen, de voltam bátor azt is felemlíteni, a közönséges öblös üvegeken kívül maratott technikámmal díszített mindazon légszesz villany acetylén, petróleum és más világítási czikkeket is óhajtanék gyártani amit világítási vállalataink, a kereskedőink ma is külföldről szereznek be, s ezenkívül a jobb háztartási czikeket is. 131 Katonai., 1983. 31.
