Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

KÍSÉRLETEK A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGGYÁRTÁS FELTÁMASZTÁSÁRA

Hazánkban készít ugyan egy két gyár ilyen nemű árut, de ezek csak hitvány utánzatai a külföldinek, mégis igen csekély forgalmat érnek el vele gyárosaink, míg ezzel szemben a szomszéd államok üveg ipara százezrekre menő árut szállít csak Budapest piaczának évente. Iparművészeti dísztárgyaimat ha gyárilag készítem úgy legalább 50%-kal olcsóbbért volnék képes forgalomba bocsájtani, s oly tárgyakat is készíteni, amit a nép közép rétege is könnyen meg szerezhet, s mégis oly kivitelű volna, amelyen a tetszetős magyar stylus és az iparművészet nyoma minden darabon rajta lenne. Megvagyok rólla győződve, hogy tárgyaimat bárki szívesebben megvenné olcsóbb árért, mint az össze vissza mázolt cseh árut. Ezen tény is a sikerrel kecsegtet amennyiben és rossz és drága áru helyett szép és olcsó árut óhajtanék forgalomba hozni. Leküzdve a kezdet nehézségeit t. i. 2 évet amíg magamnak a vidék szegény gyermekei és lakóiból munkásokat nevelnék - megkezdeném honosítani az üveg háziipar szerű finomítását is oly formán mint az (Csehország) Haida vidékén művelik. S biztosíthatom méltóságodat, hogy ezen a téren is eredményt érnék el, amennyiben én nem követném gyárosaink ez irányba való ferde törekvéseit, mert ők a helyett, hogy az szakokhoz szakszerűen nevelt munkásokat nevelnének - hozatnak Csehországból munkásokat, s ezekkel dolgoztatnak sokkal drágább bérért, mint a csehek. Ezeket az embereket nem köti falujához a haza édes földje, mint a magyar munkást, ezek az emberek hozzánk családostól csak pénzt jönnek keresni, s ha már néhány száz Koronányi pénzt megtakarítanak, vissza mennek hazájukba, hogy egy kis vízierőre berendezett műhelyt nyithasson és dolgozhasson az exportőrnek. Ezek után jön fiatalabb nemzedék, s ez éppen azon az úton halad, mint elődei. így megy ez évtizedeken át és így nevel ez a néhány gyár a saját pénzén ön önmaga versenytársának munkásokat, hogy azok velük szemben annál jobban felvehessék a versenyt. Ezen meggyőződésemre hosszú évek tapasztalata tanított. Méltóságos Uram! Én az üveggyártás szakmájában becsületesen megöregedtem, s szakképzettségemhez 24 munkateljes év fűződik. Ezen elmúlt évek során hazánk, s a külföldi szaktekintélyeknek csak elismerését voltam szerencsés eddig kiérdemelni, s mint ilyen egy kis gyár vezetésénél nem volnék arra utalva, hogy idegen erőt alkalmazzak vállalatomban, mert annak vezetését magam a fiaim segítségével végezném. Tervemet üzletileg és technikailag is jól megfontolva voltam bátor méltóságodat megkeresni nagybecsű tanácsáért. Jelen kérvényemben foglalt indokok alapján hatvanezer korona állami segélyért óhajtanék folyamodni tervbe vett vállalatom megkezdéséhez. Kegyeskedjen méltóságod arra nézve is az irányt megadni, hogy milyen leltételek alatt szokásos az ilyenfajta állami segélyeket elnyerni. Kérésemet megújítva magamat szíves jóindulatába ajánlva, maradtam méltóságodnak kitűnő tisztelője Sovánka István." Radisics Jenő rövid válaszlevelében ismét kitért az előzetes véleményadás elől. Sovánka felvetett kérdésére mindössze annyit válaszolt, hogy „A mi az állami segélyért nyújtandó ellenszolgáltatást illeti, annak szerepeljen a nemzetgazdasági haszon, mely a hasonló idegen termékek kiszorításából és a gyertyánfalvi vidék népének az üvegiparba való kioktatásából és ezzel a vidék jólétének emeléséből áramolnék az országra." Sovánka István e javaslatokat is figyelembe véve készítette el pályázatát a gyertyánvölgyi üveggyár és az állami segély elnyerésére, ami azonban nem sikerült neki. A minisztérium ismeretlen okok miatt a gróf Mikes-féle bükszádi üveggyár korszerűsítését tartotta fontosabbnak és ezt az