Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

BEVEZETÉS

jesztették el a „millefiori" (ezervirág), a tej-, az opál-, a vasüveg előállításának ismeretét, a zománcfestés, a gyémántvésés technikáját. Alig volt Európában olyan ország, ahol az üvegipar meghonosításában ne vettek volna részt itáliai mesterek.

8 Az egyes országok üvegiparának kifejlődése viszont megszüntette a velencei üveg korlátlan piaclehetőségeit, sőt miután a 16-17. században Németalföldön, Franciaországban, Portugáliában, Csehországban és Németországban jelentős művészi szintű termékelőállításra képes központok alakultak ki, a hagyományos területeken is veszélyt jelentettek. A konkurencia hatására hanyatlásnak indult a velencei üvegipar, termelése állandóan csökkent, termékei a formai elsekélyesedést is tükrözték.

9 Az itáliai, s elsősorban a velencei (muránói) üvegipar pusztulását végső soron az üvegmetszés alkalmazása és a cseh kristályüveg felfedezése okozta. Az üvegmetszésnek, mint díszítő eljárásnak a cseh kristályüvegre való alkalmazása egy új korszak kezdetét, a cseh kristályüveg uralmát jelentette az üvegipar történetében. Az üvegmetszést, mint általában a 17. századig alkalmazott díszítő eljárásokat már a rómaiak is ismerték. Felelevenítésének, újbóli alkalmazásának gazdasági jellegű indítékai voltak. A 16-17. század fordulóján az Észak-Itáliából származó hegyikristály edények ára az előállítási nehézségek miatt nagyon magas volt. Ez arra ösztönözte Európa egyik legjelentősebb drágakő- és hegyikristály gyűjteményével rendelkező II. Rudolf császár prágai udvarában működő metszőket, hogy megkíséreljét a ritka ásványok üveggel helyettesítését. Egy lüneburgi származású kristálymetszőnek, Caspar Lehmannak sikerült először metszett üvegtárgyakat készíteni. Miután 1609-ben privilégiumot kapott II. Rudolftól, ő vált az új díszítőtechnika terjesztőjévé.

10 Tanítványai többnyire németek voltak, s mesterük halála után Németországban folytatták tevékenységüket. A 17. század legjelentősebb üvegmetsző központjai így Németországban alakultak ki. A 17. század első felében még csak két ilyen központ működött. Nürnbergben 1622-ben Georg Schwanhardt létesített üzemet, a majnai Frankfurtban pedig a 30 éves háború idején Morvaországból elmenekült Johannes Hess kezdte meg működését. Mindkét mester üvegmetsző dinasztiát alapított. Családtagjaik és tanítványaik mintegy évszázadon keresztül a leghíresebb üvegdíszítő mesterek voltak.

11 A nürnbergi és a frankfurti üzemekben nemcsak kikísérletezték e díszítőtechnika összes fogásait, hanem el is terjesztették őket Németország nagy múltú üvegkészítő területein, Hessenben, Thüringiában, Szászországban, Brandenburgban és Braunschweigben.

12 Az üvegmetszés önmagában még nem okozhatta volna a velencei üvegipar pusztulását. A 17. század nagy részében ismert üvegtípusok, a káliüveg és a nátronüveg ugyanis nem tették lehetővé e díszítőeljárásban rejlő összes lehetőség kiaknázását. A fizikai szempontból legerősebb felületeken, általában a központi 8 Vö. Borsos B., 1974. 37.; Schmidt, R. 1912. 87-88., 101-102., 110. 9 DivaldK., 1912. 354-355. 10 Vávra. J. R. 1954. 137-139. 11 Schmidt, R. 1912. 236-237., 254-257. 12 Hause, G. 1976. 15-16.