Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

BEVEZETÉS

duló anyag újra olvasztható, tehát a szilárd részeket a díszítés követelményeinek megfelelően lehet változtatni, alakítani. Évezredek óta ismertek olyan díszítőeljárások, amelyek az üvegfelületek bizonyos részeinek eltávolításán alapulnak. Ez történhet metszéssel, véséssel (szaknyelven: gravírozással). A metszés és a vésés alapjában azonos elven alapuló technikák, eltérés csak a munkaeszközökben van. Metszésnél - amit nálunk még a szakemberek is sokszor tévesen csiszolásnak mondanak - az eszköz egy esztergapad forgó tengelyére helyezett kővagy fémkorong, amely a forgás közben állandóan ráhulló kő- vagy gyémántpor segítségével mélyíti az üveget. A megmunkált részek azonban érdesek és fénytelenek. Simává, ragyogóvá alakításuk csiszolással érhető el. A csiszolást parafa- vagy fückorongokkal végzik, amelyekre forgás közben szemcsés vasoxid kerül. Metszéssel alakíthatók ki a szögletes, kristályszerű formák, geometrikus és alakos díszek. A vésés pedig a leheletfinomságú, tökéletes vonalvezetésű ábrázolások díszítőtechnikája. A vésés legnagyobbrészt vörösréz kerekekkel, helyesebben tárcsákkal történik. Amíg a metszésnél alkalmazott korongok 25-30 cm átmérőjűek, a vésés tárcsái milliméteres átmérőtől legfeljebb 5-10 cm-ig terjedőek.

4 * * # Évezredünk üvegiparának történetét a velencei és a cseh üveg alakította. A velencei üvegipar azokon az üvegkészítési és díszítési eljárásokon alapult, amelyeket már az ókorban, különösen a Római Birodalomban is ismertek. Lényegében tehát az ókori üvegművesség, a római-bizánci üvegipar gazdag hagyományainak továbbfolytatója volt.

5 Ez biztosította kontinensünk üvegiparában mintegy fél évezreden keresztül gazdasági szempontból és a művészi formálás terén egyeduralkodó helyzetét. A középkor vége felé, amikor a különböző európai üveghutákban még csak rossz minőségű, csekély művészi értékű zöld és fehér színű üveget tudtak előállítani, a velencei öblösüveg-készítő műhelyek már szinte ontották az ókor óta ismeretlen formájú és változatos szépségű termékeket. A velencei üveg azonban csak a 15. század végétől, a reneszánsz művészet hatására tudott újat hozni az üvegdíszítés terén, amikor az anyag színtelen tisztasága és a belőle fúvott formák arányai, karcsúsága vált a termékek meghatározó tulajdonságává.

6 E tulajdonságok hordozói a gyémántkarcolatokkal díszített, üvegszálakból kialakított növényi díszekkel és állatalakokkal körülvett hártyavékony falú cristallo üvegek, valamint az átlátszó üveg falába forrasztott tejfehér vagy átlátszatlan üvegszálakból formált hálós vagy sávos díszű filigránüvegek.

1 Az itáliai városok, Velence (Muránó szigete), Róma, Firenze, Mantua, Milánó és Altare üvegesei váltak Európa-szerte (az üvegkészítés titkainak megőrzésére hivatott szigorú rendelkezések ellenére is) az üvegipari ismeretek terjesztőivé. Ok ter4 Tasnádiné Marik K., 1961. 11. 5 Schmidt, R. 1912. 63. 6 Heltes, K. 1960. 8-10. 7 Uresova, L. 1973. 130.