Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

BEVEZETÉS

Alapanyaga hamuzsír, homok és mész volt. A szóda, mész és homok alapanyagú nátronüveget elsősorban a tengerparti országokban gyártották. A legfiatalabb üvegtípus, az ólomüveg a homok és a hamuzsír mellett még ólomoxidot is tartalmaz. A különböző üvegtermékek az alapanyagok magas hőfokon (1000 °C felett) történő összeolvasztásakor keletkezett folyékony üvegmasszából készülnek. Az olvasztásra tűzálló tégelyek és erre a célra épített kemencék szolgálnak. Mivel az alapanyagok előkezelése nélkül csak zöld színű üveg nyerhető, ezért az alapanyagokat különböző tisztítási eljárásoknak szükséges alávetni. A homokból mosással távolítják el a szennyeződéseket, a folyékony üvegmasszából pedig vegyi tisztítással nyernek szennyeződésmentes üveget. A folyékony üvegmassza a síküveg és az öblösüveg készítés alapanyaga. Belőle öntési vagy fúvási eljárással készülnek a különböző üvegtárgyak. Az öntési eljárás során a folyékony anyagot előre elkészített formába helyezik. Ez az eljárás az üvegkészítés időben első, ősinek nevezhető módja. Végigvonul a termék előállításának egész történetén, de a fúvás felfedezése után másodlagos jelentőségűvé válik. A fúvás forradalmasította az üveggyártást, tette lehetővé a gyors és biztonságos termékelőállítást. Legfontosabb eszköze az ún. fúvópipa, amely egy kb. másfél méter hosszú, mindkét végén gömbszerűen kiképzett kovácsoltvas cső. Ennek segítségével fújható a folyékony üvegmasszából gömb, amelyet különböző eljárásokkal és különböző eszközök segítségével kívánt formájúvá lehet alakítani. A legújabb kutatási eredmények szerint az üvegfúvást i. e. 1. század végén Szidonban fedezték fel. A legkorábbi fúvott üvegek Toscanellabm feltárt etruszk sírokból származnak az i. e. 1. századból. Rómában i. sz. 20 körül jelentek meg az első fúvott üvegek, bár vannak olyan vélemények, melyek szerint korábban is, Augustus császár idején is készítettek ilyen produktumokat.

3 A folyékony üvegmassza - attól függően, hogy tisztított vagy szennyezett a zöld, vagy színtelen, áttetsző üvegtárgyak előállítását teszi lehetővé. A színes üveg készítésének feltétele a különböző fémoxidok alkalmazása, de természetszerűleg a fémoxidok mennyisége, a hevítés hőfoka és időtartama is fontos tényezője a színezésnek. így a kobaldoxid kék, a rézoxid zöld és vörös, a krómoxid sárgászöld, a cinoxid fehér vagy átlátszatlan, az arany pedig vörös rubinüveg előállítását teszi lehetővé. A színezés azonban az üvegdíszítésnek csak egyfajta lehetősége, eljárása. Az üveg díszei a formába fúváskox, a formák plasztikus kiképzései segítségével is létrehozhatók. Az üvegtárgyak felületére festéssel is kerülhetnek geometrikus, növényi vagy alakos ábrázolások. A festési díszítő eljárások sorában elsődleges szerepe volt a zománcfestésnek és az aranyozásnak. Ilyenkor a díszítmények magas hőfokon rögzítődtek az üvegfelületen. Az üveg művészi formálásának, díszítésének talán leglényegesebb eljárása az üveg olyan tulajdonságában gyökeredzik, amely talán egyetlen más anyagnál sem fordul elő. A folyékony üveg hűlés közben nyújthatóvá válik, s ezt a díszítés során változatosan fel lehet használni. Ugyanakkor a már szilárdulásnak in3 Vávra, J. R. 1954. 16-17.; Drahatova, O. 1984. 13-14.