Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A BÜKKI ÜVEGHUTÁK TÁRGYI EMLÉKEI

sok voltak, nem az ásványvilágból vett tömör formákat, alakzatokat viselik magukon, csupán vésett motívumokat, monogramokat. Igen gyakoriak az alakos ábrázolások, a virágornamentikás és geometrikus motívumok. Egy „TÁBORI EMLÉK 1849. júli 14" feliratú talpas gravírozott díszű pohár a kristály stílusra jellemző módon kevert kis-és nagybetűs feliratú. Az üveg azonban a kiegyensúlyozott, nyugalmat árasztó kristály termékek szép darabja, melynek középső részén fegyverekkel és zászlókkal ékesített pajzs látható. Más korabeli termékeken hasonlóképpen az üveg központi részén, a formai harmónia biztosítása miatt alárendelten jelennek meg a gravírozott díszek. A megmaradt gravírozott díszítésű termékek legszebb példánya egy 22 cm magas díszpohár, amelynek ívelt idomú, hengeres testén Ámor, nyíllal kezében, egy galambokkal vontatott bőségszaru kocsin áll. A kristálystílus jellemző díszítési módja az aranyozás is, mely a bükki üveggyártás utolsó szakaszában jelent meg területünkön. A háttér biztosítása érdekében kobaltvegyületek felhasználásával készített kék színű üvegeket aranyoztak. Az arany azonban a sima felületen nem időtálló, könnyen kopik. A kopás meggátolására a díszítményeket először az üveg falába metszették vagy vésték és csak ezután aranyozták. A bükki üvegipar azonban csak az aranyozás kezdetleges eljárásait alkalmazta. Az aranyozott díszítmények rendszerint kis felületeken, de minden esetben kopottan jelentkeztek. A kristály stílusú termékelőállítás uralkodóvá válása természetesen nem jelentette a 18. századra jellemző formájú fúvott termékek gyártásának megszűnését. A hutákban a poharak és a fütyülős- porciósüvegek mellett másféle ivóedényeket is készítettek, amelyek formája és díszítése az állandóságot tükrözte. Ilyen ivóedény volt a bokály és a kulacs. A bokályok egy részénél a készítő forma hatására az első, hasi rész gömbszerű volt, a másik részénél pedig enyhén korong alakú. A has kiképzése meghatározta a nyak hosszúságát és formáját. A gömbös alsó részhez felfelé tölcsérszerűen kiszélesedő, s az alsó résznél mintegy kétszerte hosszabb nyak tartozott, míg a korongszerű alsó részhez szinte azonos hosszúságú nyak csatlakozott (8. kép). A zöld színű bokályok alsó és felső részein körbefutó, rátétes fonáldíszek láthatók. Hasonló fonáldíszek ékesítették a tipikus népi ivóeszköznek számító kulacsokat is. A bükki hutákban gyártott, lapos testű, többnyire fél literes űrtartalmú kulacsokon az utólagosan felforrasztott üvegszálak spirálisan körbefuttatva, vagy pedig zegzugos vonalvezetéssel jelentkeznek (14. kép). A vegyes rendeltetésű üvegeg csoportjába a háztartási igényeket kielégítő üvegtárgyak tartoznak. Ilyen tárgyak voltak a tányérok, mécsesek, légyfogók (15. kép), komaszilkék, köpülőfedők, gyertyatartók, vaj- és sajtbúrák, vázák, és vasalók (16. kép). E tárgyakat többnyire díszítés nélkül készítették. A gyertyatartók a fémből készült gyertyatartók hű másolatai voltak. A mécseseket kétféle formában gyártották. Az egyiknél a vastag lepénytalphoz rövid nyakrésszel, nodusszal csatlakozott a kanóc és az olaj tárolásához szükséges gömb formájú fejrész, míg a másik változatban a nodus hosszúsága határozta meg a világítóeszköz formáját. Az üvegvasalókat vászonsimításra használták. A nagyméretű üvegkoronghoz rövid fogó csatlakozott, mely segítségével az üvegko-