Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
A BÜKKI ÜVEGHUTÁK TÁRGYI EMLÉKEI
rong a vászon vasalására, simítására megfelelővé vált. Csak a tányérok és a vázák voltak díszítettek. A tányérokat gyakran színezett üvegből készítették és ritkán a peremrészen rátétes fonáldísszel ékesítették. Az üvegvázákat festették, aranyozták, színes üvegből gyártották. Formájuk és díszítményük azt tükrözi, hogy elsősorban polgári igényeket elégítettek ki. A különleges rendeltetésű üvegek csoportjába azok a produktumok sorolhatók, amelyek egyedi megrendelésre készültek és speciális igényt elégítettek ki. A tárgyak láttán érzékelhetővé válik, hogy a mesterek fantáziája szinte kimeríthetetlen volt. Készítettek üvegből cumis üvegei, pipál, szipkái, görbebotot, szenteltvíztartót (17. kép). Azonban a^ igazi különleges rendeltetésű üvegeknek a tréfás üvegek, az ún. vexir üvegek számítanak. A tréfás üvegek készítésénél az volt az alapvető célkitűzés, hogy meglepetést szerezzenek az edények formájával és különleges hatást érjenek majd el egykor az ital fogyasztásakor. Ismerünk bukópohamkat, amelyeket sohasem lehetett letenni, mert rögtön mozgásba lendült, mintegy az újratöltést sürgetve. A vexirüvegek többsége állat vagy ember alakú volt, amelyek félreérthetetlen testrészén át lehetett inni (18. kép). Az üveget a háztartásban és a gazdálkodásban a faedények, sokkal gyakrabban a kerámiák pótolták. A lakóépületek ablakait elsődlegesen állati eredetíí hártyákkal takarták. A kerámiák jelentősége az üveggel szemben a paraszti gazdaságokban még a 20. század első harmadában is jellemző volt. A parasztsággal ellentétben a falu templomi-egyházi építészete alkalmazta az üveget, jóllehet ennek nem volt nagy jelentősége. A mezővárosi lakosság életmódja a 18-19. században számottevően nem különbözött a jobbágyfalvak lakosságának életmódjától, ezért az üveg alkalmazásának lehetőségei korlátozottak, esetei a vizsgált végrendeletek és vagyonösszeírások tanulsága szerint szórványosak. A bükki üveggyártást megelőző időkben igen ritkán használtak üveget ablakfedésre vagy használati cikként. A diósgyőri vár 1629. évi inventáriuma kevés üveget sorol fel, de ezeket is nagy értékűnek minősíti. „Az Ur szobaiban az Feolső Varban wagion az ablakon tizenkett rama wvegh rostellos ablak, kinek wigw ramaian egri wvegh snicz, kwtwi kwlik wagion wvegwezwe. A Toroni alatt walo házban wagion: Egi rostellos ablak, kinek a kett felső kis ramaia vweges, az kett eöreögh ramaia lentornawal biritott, meli ablakon belöll kett égibe iaro geszka tabla wagion." A vár régészeti feltárása során is csak néhány 15. századtól elterjedt kutrolf sötétzöld üvegből fúvott csavarvonalasan bordázott nyakrésze került elő. Miskolc mezőváros polgárai is csak távoli területekről, a szepesi kalmárok közvetítésével szerezhettek be üvegárut. 145 A 18. század elején megkezdődött bükki üveggyártás korlátozott keretek között volt képes kielégíteni az uradalom területén élők igényeit. A 18. század második feléig döntő mértékben előállított karikaüvegeket a templomi-egyházi, uradalmi, valamint mezővárosi építkezéseken használták fel. Ebben a korban kezdődött meg a reformáció időszakában átalakított katolikus templomok újjáépítése, valamint a visszatelepült pálosok intézményeinek létrehozása. A 18. 145 Leszih A.. 1926. 33.; Czeglédi /., 1968. 93.
