Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
A BÜKKI ÜVEGHUTÁK TÁRGYI EMLÉKEI
A BÜKKI ÜVEGHUTÁK TÁRGYI EMLÉKEI, AZ ÜVEG FELHASZNÁLÁSA A bükki üveghuták termékeinek túlnyomó többsége fúvott stílusú közönséges parasztüveg volt, amelyeknek formái, díszítő módjai nemzedékek hosszú során át változatlanok voltak. Ebből a termékek bizonyos időtlensége is következik, s ezért nehéz eldönteni egy-egy tárgyról, hogy az a 18. vagy a 19. században készült. 143 Afiívott stílus jellemző megnyilvánulásaként tekinthetjük azt, hogy a bükki huták termékeinek nagyobb része mindig egyetlen „alkotó" munkájának tekinthető. Az üvegkészítő egyben üvegdíszítő is volt. Amikor az üveg lekerült a fúvópipáról - eltekintve kisebb utólagos műveletektől - kész termékként került a hűtőkamrába, majd a vásárlóhoz. Az üveg formája volt a tárgy dísze. A bükki mesterek nem tartoztak a szakma kiválóságai közé. Olyan szlovák erdei munkások voltak, akik korábban mint kisegítő munkások lestek el az üveggyártás ismereteit egy-egy felvidéki üzemben, s ezeket a fogásokat már mint üvegkészítők tökéletesítették és hagyományozták nemzedékről nemzedékre. Mivel soha nem értettek tökéletesen az üvegfúváshoz, a termékek készítésénél szinte mindig formákat igényeltek, amelyben fújták az üveget. A kristálystílusú termékelőállítás, vagyis az üvegek metszéssel, gravírozással történő díszítése csak a 19. század közepe tájától honosodott meg a Bükk hutáiban, s ettől az időszaktól vált jellemzővé az olyan divatos díszítőeljárások alkalmazása is, mint a festés, aranyozás. A bükki huták termékeinek szépsége nem vetélkedhet olyan üzemek produktumaival, mint a zempléni, vagy a parádi hutáké, azonban a 19. század második felében a kristálystílus érvényesítésével már magasabb művészi szintre jutott a gyertyánvölgyi gyár, mint a regéci huta, ahol soha nem alkalmazták az új divatos díszítőeljárásokat. A Bükk hegység üveghutáinak jellemző 18. századi termékei a kristályszemek, ablakba való karikaüvegek, valamint a zöld és fehér színű öblösüvegek. Az ólom, vagy fakeretbe foglalt karikaüvegek közül a kristályszemek voltak az értékesebb termékek, ugyanis a kristály elnevezés az ablaküveg színtelen, áttetszőségére utal. A parasztkarikák zöld színű üvegből készültek. A 18. század közepétől, az újhutai üzemben már táblaüveget is készítettek. Nem mai fogalmainknak megfelelő ablaküvegre kell gondolnunk, hanem egy kisebb méretű, viszonylag egyenetlen felületű, légbuborékokkal teli üveglapocskára, amelyet fúvással készítettek. A mester a fúvópipa segítségével, azt függőlegesen lefelé tartva egy henger alakú edényformát fújt ki. Ezt oldalán felvágták és még meleg állapotában vaslapra kiterítették és igyekeztek simára formázni. A legrégebbi öblösüvegünk egy Ohután készült kulacs, amely egy kisgyőri gazda pincéjéből ke143 Vö. Borsos B., 1974. 55.
