Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A BÜKKI ÜVEGHUTÁK TÁRGYI EMLÉKEI

rült elő. A zöld színű üvegből készült kulacs teste a pereckulacsokhoz hasonlóan befűzött és az üveget az edény testére tapasztott korongocskák díszítik (1. kép). A huták termékei más magyarországi üzemek produktumaihoz hasonlóan négy nagy csoportba oszthatók funkciójuk alapján. Az első csoportba a tárolóedények sorolhatók. Míg a másodikba az ivóedények. A bükki huták öblösüvegeinek döntő része ivó- és tárolóedény volt, amelyeket elsősorban a miskolci és a város környéki bortermő vidékeken értékesítettek. A legnagyobb méretű tárolóedények a ballonok, a tejes- és a befottesüvegek voltak. A nagyméretű, hengeres testű 5-10 literes űrtartalmú üvegballonok készítése jóval nagyobb megterhelést jelentett az üvegkészítőknek, mint a kisméretű üvegtárgyaké. A ballonokat bor, ecet tárolására, ecetkészítésre használták a gazdaságokban (2. kép). A tejes- és befottesüvegek kezdetben körte formájúak voltak széles szájrésszel. Azonban a 19. század elejétől a termékek ívelő fala folyamatosan kiegyenesedett, majd a nagyméretű szájnyílással szinte azonos átmérőjű hengeres test alakjában vált jellemzővé. Ekkor már az edény nyakrészét is megformázták néhány centiméteres magasságban kifelé hajló peremmel. A napjainkban ismert befőttesüveg formája csak a 19. század vége felé jelent meg és a gyáripari termékelőállítás során vált véglegessé. A tejes- és befottesüvegek fúvással és formába fúvással egyaránt készültek. A tejesüvegek űrmérete néhány decilitertől 1-2 literig terjed. A befőttesüvegeket azonban ennél jóval nagyobb méretben is gyártották. E tárolóedényeket sohasem díszítették. Sajátos módon korsó nem maradt fenn a bükki huták emlékanyagában. Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy ezt a terméktípust nem gyártották. Viszont nagyon sok kancsó készült igen változatos formában (3-4. kép). Ez arra utal, hogy ez a termékféleség kedvelt volt a városi polgárok háztartásaiban és a bortermő vidékeken. A kancsók általánosan jellemző formája a kissé nyomott gömbtest széles ívelt nyakrésszel, kiszélesedő szájjal és csípett kiöntővel. Vastag lepénytalp-rész és kérdőjel alakú fül csatlakozott az edénytesthez. A bükki hutákban készült kancsók 10-20 cm között szinte félcentiméterenként változó nagyságúak voltak. Változatos volt formájuk és díszítésük. Az edények teste csak ritkán sima felületű, a termékek többségénél a fal a formába fúvás során a forma plasztikus díszítésű, kidomborodó felülete nyomására gömbszerű benyomódásokkal, vagy másféle nyomott motívumokkal díszített. Nagyon gyakoriak a függőlegesen és vízszintesen bordázott falú kancsók, amelyek hasi részén és nyakán három-három vagy ettől eltérő számú bordázat található. Egyes darabokon a vízszintesen és függőlegesen futó bordázatok egyaránt fellelhetők. Az edények testén megjelenő bordázatok tulajdonképpen optikai díszek, s feladatuk a fény- és árnyékhatás fokozása. A formagazdagság mindenképpen arra utal, hogy a Bükkben levő üvegipar a boros- és vizeskancsók díszítése során alakított ki önálló formavilágot, amely lehetővé tette, hogy ezek a termékek a 18. és a 19. században egyaránt közkedveltek, keresettek lettek. A díszítmények alapján lehetetlen a termékek között időrendi sorrendet felállítani. Az azonban biztos, hogy a festett díszű kancsók 19. századi termékek, amelyek Répáshután és a Gyertyánvölgyben készültek. Kezdetben az üvegek szájrészén körbe futó kes-