Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
ÜVEGHUTÁK A BÜKK HEGYSÉG NYUGATI RÉSZÉN
Az egykori Máriássy-féle üveghuta romjai az ]930-as években készült rajz szerint (Csiffáry Gergely nyomán) hasonló okokra vezethető vissza, mint a visnyói. A földrajzi nevek tanúsága szerint az üveghuta több helyen is működhetett. Mivel szlovákok voltak az üveggyártók, a huta elhelyezkedhetet a Tótfalusi völgyben is. A szilvásváradi fennsíkon a Huta-rét elnevezés azt sugallja, hogy ezen a területen állott az üveghuta. Azonban a szilvásváradi Szalajka völgy elnevezése is az üvegkészítésre utal. Az üveggyártás egyik legfontosabb alapanyaga, a bükkfa hamujából kilúgozott hamuzsír, vagy népies nevén szalajka. A völgy elnevezése azonban csak századunkban Szalajka-völgy, korábban mindig Nagy völgynek nevezték ezt a területet. Ily módon a szilvási üvegyártás területileg a Tótfalusi völgyre, vagy a Huta-rétre szűkíthető le. Van azonban olyan feltételezés is, hogy nem ezeken a helyeken kell keresnünk az egykori üveghuta helyét, hanem egy bizonyos Kismezőpusztán, amely Szilvásváradhoz tartozott. Az egri érseki sematizmusok szerint 1806-1856 között 4-8 személy lakott „Praedum Kismező" névvel jelölt helyen. Ez a népesség elegendő volt egy üveghuta működtetéséhez, legalábbis ami a szakmunkát illeti. 142 Azonban ez a feltételezés nem állja meg a helyét, ugyanis a 19. század elején készült kimutatásokban szerepelnie kellett volna az itteni üveghutának, s ez azt jelentette volna, hogy közel 100 évig tartott az üveggyártás Szilvásvárad határában. Ez pedig igen nagy idő egy korabeli ipari üzem történetében, ami semmiképp sem múlthatott el nyomtalanul. El kell fogadnunk tehát, hogy a Bükk hegység nyugati lejtőin rövid ideig folyt üveggyártás. A magánföldesúri uradalmak erdőségei nem tudták biztosítani ugyanazokat a lehetőségeket, mint a kincstári erdőbirtokok és ezért az üzemek környékén levő erdőterületek kiirtása után szükségszerűen következett be az üveggyártás megszüntetése. 142 Ld. Csiffáry G., 1994. 39-40.
