Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS Az üveg felfedezésének pontos helye és ideje nem állapítható meg. A legújabb nézetek szerint a bronzkorban, az 5—4. évezredben ismerték meg az üveget, mint a kerámiakészítés melléktermékét. A porózus cserepű kerámiaedények viszonylag magas hőfokon kiégetett máza üveg volt, ami az edényeket vízhatlanná tette. Az is bizonyosra vehető, hogy az üvegkészítés felfedezése kapcsolatba hozható a fémfeldolgozással, a különféle ércek olvasztása és ötvözése terén elért eredményekkel. Az ércek olvasztása magas hőfokot igényel. Magasabb hőfok elérésére volt szükség, mint az agyagedények és a máz égetése során. Közel- és Közép-Keleten az 5-4. évezredek technikai ismeretei lehetővé tették, hogy az ércek olvasztásakor véletlenül keletkezett üvegdarabokat tudatosan is az üvegkészítés szolgálatába állítsák. Egyiptom, Szíria és Mezopotámia területén, az azonos fejlettségű keleti társadalmakban az üveg felfedezése párhuzamosan következhetett be.

1 A régészeti leleteket vizsgálva, eddigi ismereteinkkel szemben az üvegkészítésben nem Egyiptomé, hanem Szíriáé az elsőbbség. Szíriában kerültek elő olyan különböző színű, opak üveggyöngyök, melyek készítésének ideje az 5. évezredre datálható. Az első egyiptomi leletek - ezek szintén üveggyöngyök - csak a 4. évezred végéről származnak. Az első öblösüveg-töredék az i. e. 12. századra datálható és Mezopotámia területén került elő. A mezopotámiai üveggyártás fejlettségét kiválóan bizonyítja egy i. e. 17. századból származó ékírásos tábla is, amely az üveg előállításának ismereteit tartalmazza.

2 Az üveg lényegében kovasav és alkáliák vegyülete. A kovasav a természetben tiszta állapotban nem fordul elő, más anyagokkal egyesülve szilikátokat képez. Előállítására azokat a természetben előforduló anyagokat használják fel, amelyek a legnagyobb mennyiségben tartalmazzák. Ez lehet vastartalmától megtisztított homok, kvarc vagy tűzkő. Az alkáliák ezeknek az alapanyagoknak az ömlesztését teszik lehetővé. Az üvegkészítés során erre a célra többféle anyagot használtak fel: az elégetett fa hamujának kilúgozásával nyert káliumot (hamuzsír), a tengerparti növények hamujából előállított nátront (szóda) és ólomoxidot. Az üveggyártás harmadik fontos alapanyaga pedig az égetve vagy mész formájában használt mész, amely mint stabilizátor az üveget megszilárdítja, a vízzel szemben ellenállóvá teszi. Az üvegkészítés során felhasznált alkáliák alapján megkülönböztethetünk káliüveget, nátronüveget és ólomüveget. Káliüveget természetszerűleg fában gazdag területen létesült üvegkészítő üzemekben, ún. üveghutákban állítottak elő. 1 Drahatova, O. 1984. 12. 2 Gründig, L. 1911. 3.