Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI A 18. SZÁZADBAN
dalmi igazgatóságot bízták meg. 47 Az üveggyártás, a bányászat és a vasgyártás faszükséglete nemcsak a fa kitermelésének biztosítását követelte meg, gondoskodni kellett az erdők újratelepítéséről is. A Bükk hegységben kibontakozott ipar tulajdonképpen szakszerű erdőgazdálkodást igényelt. Az első erdőgazdálkodási terv már 1772-ben elkészült. A liptóvári vashámor főfelügyelőjének terve az uradalmi erdőbirtokokat kitermelési egységekre, ún. vágási sávokra, osztotta. Minden egyes vágási sávban százéves vágásfordulót alkalmazott, amely azt jelentette, hogy a három vágási sávra osztott erdőrészeken belül száz egyenlő nagyságú területet különböztettek meg és ezeket mindig egy-egy újabb évben lehetett kitermelni. 48 Ezt az erdőgazdálkodási tervet azonban rövid időn belül módosítani kellett, ugyanis az ipari üzemek folyamatos termelése szabad fakitermelést igényelt. Andreas Kneidiger kamarai mérnök által 1776-ban készített erdőgazdálkodási terv nemcsak ezt a lényeges szempontot vette figyelembe, hanem az úrbérrendezésnek megfelelően az egyes uradalmi települések erdőbirtokainak kiterjedését, elhelyezkedését is meghatározta. A Kneidiger-féle terv is az 1772. évi erdőgazdálkodási tervhez hasonlóan százéves vágásfordulókat alkalmazott és évente 4000 öl fa kivágását engedélyezte. 49 A bükki ipari termelés és az erdőgazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele a munkaerő volt. Ennek biztosítását az tette lehetővé, hogy a koronauradalom településeinek mintegy fele a Bükk hegységben, illetve annak közvetlen közelében helyezkedett el és lakosságuk megélhetési forrása az erdő volt, mert nagyon rossz minőségű „erdőbül ortott" termőterületekkel rendelkeztek. 50 Kisgyőr, Felsőgyőr, Diósgyőr, Bábony, Varbó, Parasznya és Radistyán lakossága olyan nagy számban települt az erdőkbe és biztosított az ipar és az erdőgazdálkodás számára olcsó munkaerőt, hogy már a 19. század elején rendeletekkel kellett megakadályozni a további betelepüléseket, mert „...az Uraságnak inkább kárára mintsem hasznára" voltak. 51 A Bükk környéki falvak lakossága és a Felvidékről betelepült szlovákok elsősorban az erdőgazdálkodás munkaerő szükségletét és az ipari üzemek segédmunkáját biztosították. Az ipari üzemek szakmunkásgárdája és a szakmai ismereteket igénylő erdei iparok műveléséhez szükséges munkaerő csak szervezett telepítés eredményeként alakulhatott ki. Az üveghuták és a vasfeldolgozó üzemek szakmunkásai Cseh-Morvaországból, Németországból és Sziléziából települtek be. A szlovák és a Bükk környékéről származó segéd47 OL. Kamara Liber expeditionum 1772. Januar A. 30. sz. 48 EnyediJ., 1907. 46. 49 Andreas Kneidiger kamarai mérnök által 1776-ban készített erdőgazdálkodási, erdőfelosztási térkép, amely szöveges útmutatásokat is tartalmaz. Herman Ottó Múzeum (továbbiakban: HOM.) Helytöréneti Dokumentáció (továbbiakban: HTD.) II. 24. A térkép eredeti felirata: Charten Von denen gesamten Diosgyörer Kaál Waldungen, Voraus die im Jahr 1776 von Kaál Ingenieur Andreas Kneidiger gesehene eintheilung zu ersehen. 50 Diósgyőr úrbéri előzetes kérdőíve. HOM. HTD. 53. 2527. 1. Felső-Győr úrbéri rendezés előzetes kérdései. 1770. BmL. Politicorum Actorum. Mat. XXII. fasc. fr. 150. Kisgyőr úrbéri előzetes kérdőíve. HOMNéprajzi Adattár-1462. 51 BmL. XI/601. 995. sz. irat. A diósgyőri koronauradalom iratai. A kir. kamara körrendelete a diósgyőri koronauradalom lakosai számára. 1813.
