Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI A 18. SZÁZADBAN
A 18. század első felével ellentétben 1755 után egyre jelentéktelenebbé vált az uradalmi jövedelmek szempontjából a majorsági földművelés. A zálogbirtokosi időszakkal ellentétben nem törekedtek allódizálásokra, sőt csökkentették a majorsági földterületeket. A majorsági terület az úrbérrendezést követően alig érte el az összes vetésterület egyötödét. Ez még nagynak tűnik ugyan, de már nem tekinthető kimondottan majorsági földbirtoknak, mert szétszórtan 13 település határában helyezkedett el. Mint uradalmi épületekhez, korcsmákhoz és mészárszékekhez tartozó appertinentiák rendszeresen bérbe voltak adva, illetve a fennmaradó részeket a jobbágyfalvak, mezővárosok lakossága használta. 43 A bérleti rendszer kialakulásával egyidőben az uradalmi kezelésben maradt földterületeken háttérbe szorult a gabonatermesztés és jelentősebbé vált a földrajzi adottságoknak jobban megfelelő állattartás, valamint a kapás növények termesztése. 44 A diósgyőri uradalom 1755 utáni gazdasági fejlődésének leglényegesebb vonása az erdőbirtokok tervszerű hasznosítása volt. 1755-ben Grassalkovich Antal támogatásával felépítettek egy új, a réginél nagyobb kapacitású üveghutát. Nagymértékben támogatták az ásványkincsek feltárását. A 18. század utolsó harmadának kezdetén egy diósgyőri református pap felfigyelt az uradalom gazdag természeti kincseire és levélben értesítette erről a bányák megnyitását támogató Mária Teréziát: „...bejártam hegyeket s azok rejtekeit, s rájöttem és nyilvánosságra hozom a következőket: egyes helyeken nem kis mennyiségű arany-, ezüst- és rézércet találtam..." 45 Fazola Henrik egri lakatosmester pedig felfedezte az upponyi és a nekézsenyi vasércbányákat és vasfeldolgozó üzem alapításának tervét terjesztette Mária Terézia elé, amely alapján elrendelték az ómassai vasolvasztó felépítését. 46 A vasérc felfedezése és feldolgozása, valamint az üveggyártás fejlesztése fokozottabb jelentőségűvé tette az uradalmi erdők fakitermelését, az erdőgazdálkodást. 1770 júliusában kelt királynői rendelet utasította a pozsonyi magyar kamarát a vasolvasztó és vasverő hámorok, valamint a szénbányák számára szükséges faanyag kitermelésére, biztosítására. A vasgyártáshoz elengedhetetlenül szükséges faszén előállításával pedig a diósgyőri ura43 A diósgyőri koronauradalom 1775. évi összeírása szerint: „Mivel az uradalom földművelést nem űz, nincsennek is szántóföldjai, kivéve a Dőri házhoz és a két miskolci nemesi kúriához tartozó kis földeket, amelyeket a múlt évben a városi lakosok vettek bérbe. Kaszállója van az uradalomnak Miskolcon és Diósgyőrben összesen 581 4/8 kaszás." Ezzel szemben kiderül, hogy az úrbérrendezés után 10 183 hold szántó, rét és legelő maradt az uradalom saját kezelésében. Mivel ezeket bérletként értékesítették, nem tekintették majorsági földbirtoknak. Az urdalmi földekből Miskolcon a mészárszék haszonbéréhez 24 hold szántó, 38 hold rét, Diósgyőrben a mészárszékhez, kocsmához, pálinkaházhoz 44,75 hold szántó, 428,6 hold rét tartozott. Keresztesen a mészárszékhez 60,75 hold szántó, 134,75 hold rét, a kocsmához 29,5 hold szántó, 7,5 hold rét, a vendégfogadóhoz 37,75 hold szántó és 1,75 hold rét tartozott. Összesen 3475,75 hold szántóföldet, 1394,34 hold rétet, 58,30 hold legelőt és 811,5 hold irtást adtak bérbe. Az uradalomnak 58,5 hold szőlője, 1317,75 hold rétje, 2251,25 hold szánlója, 85 hold irtása, 730,65 hold legelője maradt. Vö. OL. Delin, 6-597. A diósgyőri koronauradalom összeírása 1775 augusztusában.; BmL. XI/601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 1007. sz. irat. A diósgyőri koronauradalom szántóföldjei-, rétjei-, legelői-, szőlői- s egyéb telkeiről szóló kimutatás. 1848. 44 BmL/601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 718. sz. irat. Urbárium 45 Kilián /., 1965. 102. 46 Soósl., 1960. 12.
