Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI A 18. SZÁZADBAN

zsonyi magyar kamara helyi szervei voltak.

38 Az uradalmi hivatali szervek kialakítása már önmagában is azt jelezte, hogy a koronajószágot ismét kamarai kezelésben levő birtoknak tekintették és az itt folytatott gazdálkodást a kamarai jószágokon érvényesített gazdaságpolitikának megfelelően igyekeztek szervezni. 1755 után ismét helyreállították az uradalom egységét, s gátat emeltek a szabad királyi városi cím elnyeréséért küzdő Miskolc elé, majd megcsorbították Kövesd és Keresztes mezővárosok önállóságát.

39 Grassalkovich Antal és Miskolc mezőváros között 1755-ben megkötött szerződés célja az volt, hogy a már önálló fejlődés útjára lépett Miskolcot az egységes uradalmi fejlődésnek rendeljék alá. A szerződés értelmében a város jövedelmeit kamara hasznának nyilvánították, a nemesi címmel nem rendelkező lakosságot ismét jobbágyi szolgáltatásokra kötelezték. Az uradalmi tisztviselők igen sok idegen iparost telepítettek be, akik nem a várost, hanem az uradalmat gazdagították. A telepítések részbeni eredményeként 1770-ben már 247 iparos élt Miskolcon.

40 Az uradalom az egyes településekkel megkötött szerződések formájában szabályozta, egységesítette a paraszti szolgáltatások rendjét. Ezek a szerződések az egységes szolgáltatási rendszer kialakítása mellett a paraszti árutermelés visszaszorítását is célul tűzték. Súlyosabb terheket róttak a jobbágyfalvak lakosságára, mint ez a zálogbirtokosi időszakban volt.

41 Közvetett úton sor került a bortermelés hasznának lefölözésére is. Engedélyezték, hogy az uradalom területére, mindenekelőtt Miskolcra idegen etnikumú, összefoglaló néven görög kereskedők települjenek. A görögök elsősorban a borkereskedelmet monopolizálták, de jövedelmük egy részét adó formájában átengedték az uradalomnak. Jelentős jövedelme származott még az uradalomnak a görög kereskedők által bérelt épületekből, mészárszékekből, italkimérésekből is.

42 38 A diósgyőri uradalom hivatali szerveinek kiépüléséről L. OL. E 332. A Diósgyőri és Diósgyőr-tokaji uradalmi igazgatóság iratai 1756-1870.; OL. E687. A diósgyőri uradalmi ügyészség iratai 1755-1881.; OL. E 689. A diósgyőri uradalmi pénztári hivatal iratai. A diósgyőri uradalom hivatali épületeiről L. OL. Delin. 6579. (391-393. 1.). A diósgyőri koronauradalom összeírása 1775 augusztusában. 39 Lichtenstein J., 1908. 5. 40 Leveles E., 1929. 89-90. 41 Kiválóan tükrözi ezt a felső-győriek panasza: „Minek utánna 1755 dik Észtben a Felséges Pozsonyi Camara a Tettes Ns. Egri Káptalaniul ki váltotta, és maga keze s birodalma alá vette volna a Diós-Győri Dominiummal ezen helységet, ugyan akkor, tejendő adózásunk és szolgálatunk eránt Contractusra lépvén az Tettes Dominiummal, azótátul fogva azon Contractus szerint teszszük ugyan Pénzbeli adózásunkat: de az Rabotázást a mellyre köteleztettünk sokkal másként, és többet étetett mind ekkoráig velünk a Tettes Ns. Káptalannal is volt Contractusunk, minden fizetésünk és szolgálatunk eránt, de az, hogy a Tettes Nemes Káptalannak Birodalma alatt, az említett Contractus és alku mellett sokkal könnyebb volt adóznunk és szolgálnunk." Borsod megyei Levéltár (továbbiakban: BmL.) úrbéri rendezés előzetes kérdései. 1770. Politicorum Actorum Mat. XXII. fasc. 1. Fr. 150. 42 A görögök gazdasági szerepéről és az általuk bérelt uradalmi objektumokról még nem készült kimutatás. Számtalan adattal lehet bizonyítani a diósgyőri uradalom 1755 utáni gazdálkodásukban elfoglalt helyüket, így: BmL. XI/601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 725. sz. 1791-ben három görög bérli Miskolc, Diósgyőr regálé jószágait, Aranyos és Csaba korcsmáitatását évi 7000 forintért.; 958. sz. 1784-ben a görögök évi 3300 Ftért bérlik az összes uradalmi boltot.; Vö. Dobrossy /., 1975. 21-32.