Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SZARVAS

A SZARVAS Adatok a szarvasábrázolások kultúrtörténetéhez A szarvas, ez a kecses, jámbor, erdőt-mezőt járó állat már az ősidőkben jelkép volt. Bizonyítja ezt, hogy már a prehisztorikus barlangi festményeken találunk szarvasokat, sőt szarvas-álarcot viselő emberalakot (Tois Fréres-Dél-Franciaország). Miért öltött az ember már az őskorban szarvasálarcot és agancsot magára? Vajon azt gondolta-e, hogy ily módon, csellel könnyebben elejti a szarvast, vagy pedig az álarc a vadászmágiát szolgálta? A szarvasfej dísz őstársadalmakban játszott jelképes szerepe sok kutatót foglalkoztatva sokféle elméletet, magyarázatot életre hívott már.

2 Szerte a világon találunk rá példát, hogy a szarvast mitikus jelképként kezelik. A kínai Tao nyolc halhatatlanjának egyike szarvason lovagol, s így az állat is halhatatlanná válik. Buddhista tanítás szerint Buddha egyik előző életében szarvas volt, s ezért Indiában a szarvast a bölcsesség jelképeként is tisztelik. Az eurázsiai sztyeppék népeinek hitvilágában és művészetében is központi alak a szarvas. Kultuszának mágikus, totemisztikus háttere volt, hitük szerint a szarvas vezeti át a lelkeket a másvilágra. A szkíták művészetében a szarvasábrázolás stilizálásának, növényi ornamensekkel való művészi kombinálásának néhány páratlan szépségű emlékét őrizték meg az idők. Pl. a kosztromszkajai futó szarvas alakja, de a Magyarországon fellelt két kiemelkedő lelet is idesorolható: a zöldhalompusztai hátranéző szarvas, és a tápiószentmártoni menekülő, vágtában ábrázolt szarvas. 4 A szarvast csodás tulajdonságú állatként tisztelték azonban nemcsak az európai és ázsiai kultúrák, hanem még az indiánok is: a cora-indiánok januári szarvasalakoskodását már a század első felében leírták. A szarvas mitikus rangjára utal, hogy mind a finnugor, mind az indoeurópai nyelvekben többnyire tulajdonságjelölő álnéven „szarvasnak" nevezték, mivel igazi neve tabu volt. A legtöbb névváltozat egy közös „szarv" szóra vezethető vissza. A szarvas üldözése, illetve a szarvas elvezető szerepe már az antikvitástól ismert mondai elem. A görög mondaváltozatban Heraklesnek élve kell elfognia Artemis szent állatát, az aranyszarvú szarvasüszőt. A „csodaszarvas" fogalom is számos nép történetében felbukkan. A magyar nép történelmi legendatárának pedig kiemelkedő fejezete fűződik hozzá.

246 A csodaszarvas-legenda a magyar és a hun nép közös eredetmondája, amely Kézai Simon krónikájában bukkan fel először a 13. században. E monda szarvas alakú állatősanyát ír le, amely Hunort és Magort (Magyart) az új hazába elvezeti. A magyar szarvas-hagyomány másik változatában hímszarvas, a „csodafiú-szarvas" szerepel. Ezt egy 14. századi regösénekben rögzítették először, s a népköltészet műfajaiban jelenik meg. Egy román kolinda rokon motívumainak felhasználásával alkotta meg Bartók Béla a Cantata profanát, a 20. századi zeneirodalom kiemelkedő, filozofikus mélységű remekművét. A hím szarvas a regösének szerint a csillagokra utaló jelkép is. A csodafiúszarvas szarván a gyertyák „gyujtatlan 244 Vö. Diószegi Vilmos 1967.; Zolnay Vilmos 1983. 159.; Jankovich Marcell 1988. 267. 245 Vö. László Gyula 1944., valamint Aradi Nóra (szerk.) 1988. 157. 246 Vö. Dömötör Tekla 1958. 317-323.; Berze Nagy János 1927.; Kristó Gyula 1970.