Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A művészetek állatábrázolásait alakító társadalmi, gazdasági, kulturális-vallási tényezők
liturgikus eszközökön megjelenített képekben „olvashasson", azokat valóban megértse. A legfontosabb ábrázolások ikonográfiái típusokká rögzítődtek, amelyek aztán formailag módosulva és fejlődve az egész középkori művészetet végigkísérték, évszázadokra meghatározták a művészet formanyelvét. 3 A keresztény középkori művészet állatszimbolikájának alakulásában kiemelkedő szerepet játszott a Physiologus 24 A keresztény középkor e gyik legrégibb és legelterjedtebb természettudományos-vallásos irata viselte ezt a címet. A mű valószínűleg 200 körül keletkezett. A cím pedig a természettan egyik tekintélyére utal (Physiologus= a görög természetismerő szóból), akire a szerző állandóan hivatkozik. A Physiologus szó alatt tehát nem a mű címét kell értenünk, hanem egy ismeretlen szerzőt, akit hol Dávid király fiával, Salamonnal, hol pedig Arisztotelésszel azonosítottak. A könyv késő antik, kora keresztény szellemben fogant, benne a természet világa a Biblia, elsősorban az Ószövetség képeihez, tanításaihoz ad magyarázatot. Minden fejezet odaillő bibliai idézettel kezdődik, ezután következnek a természettani megállapítások, amelyeket a szerző túlnyomórészt ókori szerzőktől vesz át, végül pedig a kötetben szereplő állatoknak olyan értelmezést ad, amelyek a keresztény tanításokra vonatkoznak. A műben tehát a természet elveszti objektív valóságát, a vallásos morál hátterévé válik. A Physiologust nemcsak a görög nyelvterületen ismerték, még az ókorban lefordították több nyelvre. A középkor folyamán a nyugat-európai, a latin és a germán kultúrákban is kedvelt olvasmánnyá lett ez a fantasztikus-morális „természetrajz". Eljutott a Fekete-tenger medencéjének nyugati részébe is, ismerjük bolgár, orosz, sőt román és cseh fordításait is (14-16. század). A Physiologusnak számos gazdagon illusztrált példánya maradt fenn. E mű elsősorban azért jelentős, mert egészen a barokk korig döntő módon befolyásolta a keresztény művészet állatszimbolikáját és ikonográfiáját. A Physiologusnak közvetve jelentős hatása volt az ábrázoló művészetre is. Elsősorban a könyvfestészeten, a korabeli kódexek illusztrációin mérhetők le a különböző értelmezések és kultúrhatások. A nemrégen magyarul is megjelent Physiologust például a 15. századi Zsámboki-kódex illusztrációi díszítik. 26 A Physiologuson alapszanak a későbbi századok állattankönyvei, a Bestiáriumok (lat. Bestia= vadállat). A középkor világképe, tudománya egyértelműen a vallásnak, a moralizálásnak volt alárendelve. Ezért a középkor úgynevezett természettudományos munkái a természetben, az állatvilágban is a hit igazságainak magyarázatát keresték, leírásaikat ennek illusztrálására, mintegy példázatként alkalmazták. Luis Réau megfogalmazása szerint: 27 „...az állatokat nem önmagukban és nem önmagukért tanulmányozták, hanem az embernek, a Teremtés központjának nyers vázlataként. Az állati világ tükröt tart az ember elé, s ez saját természetének egyszerre nagyított és deformáló tükre, olyan képet ad, amelyben megjelenik szenvedélyeinek, erényeinek és bűneinek karikatúrája." A középkori Bestiáriumokban azok az állatok kaptak helyet, melyekhez valamilyen szimbolikus értéket kapcsoltak. „Minden jel és látható csak azért ér valamit, mert felfedi a láthatatlant." Ezzel a megközelítéssel fölöslegessé vált az állatok osztályozása, a valóságos és fantázialények megkülönböztetése. Békésen megfér egymás mellett a bárány, az oroszlán, a griff és az unicornis. Ugyanaz a madár, például a sas lehet valóságos, vagy 23 Művészeti lexikon IV. 1968. 159-160. és Marosi Ernő 1972. 24 Magyar kiadása 198643an jelent meg, Mohay András fordításában, Kádár Zoltán utószavával. 25 A keresztény művészet lexikona 1986. 266-267. 26 Physiologus 1986. és Kádár Zoltán 1986. 98. 27 Louis Réau 1955. 75.
