Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A művészetek állatábrázolásait alakító társadalmi, gazdasági, kulturális-vallási tényezők
oroszlán, a griff és az unicornis. Ugyanaz a madár, például a sas lehet valóságos, vagy képzeletbelivé válik, mihelyt kétfejű lesz. Augustinus szerint „számunkra az a fontos, hogy a dolgok jelentésén töprengjünk, és nem az, hogy azok valódiságát vizsgálgassuk". 28 A magyar teológiai irodalomban először Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1504ben megjelent Aureum Rosarium című hittudományi enciklopédiája tartalmazza a közép29 kor teljes bestiárium anyagát. A középkori szimbolika a fentiek alapján az emberekre vonatkoztatott morál analógiájára az állatokat is jó illetve rossz tulajdonságok megtestesítőjeként osztályozza. A jó képviselői az Erényeket, az Egyházat és magát Krisztust testesítik meg, a Gonosz képviselői pedig a Bűnöket és magát a Sátánt szimbolizálják. Ez a szimbolizmus azonban nem merev, hiszen az ábrázolás tartalmától függően ugyanaz az állat lehet egyszer pozitív, máskor pedig negatív jelentés hordozója. A döntően írástudatlan népesség körében a vallásos nézetek és ismeretek terjesztésének fontos csatornája volt a prédikáció. Hatásosságának alapja a közérthetőség, a szemléletesség volt, a gyakran nehezen érthető vagy esetleg a józan észnek ellentmondó vallásos tételek világos, közérthető, szemléletes megfogalmazása. E prédikációkban szívesen alkalmazták a nemzetközi példairodalom termékeit, rövid, tanulságos történeteket, közöttük a jelképes értelmezésű állatalakok is gyakran szerepelnek (unicornis, pelikán, főnix, Isten báránya stb.). Bod Péter erdélyi prédikátor 1746-ban Kolozsvárott kiadott Szentírás értelmére vezérlő magyar LEKSIKON... művében „ábrázolásoknak" nevezi a 30 bemutatott egyházi jelképeket, sorra veve az állatalakokat is. Az első magyar állattani munka Miskolczi Gáspár református lelkész nevéhez fűződik. 1691-ben írta, de csak halála után, 1702-ben jelent meg Lőcsén az Egy jeles VadKert. Ez olyan népszerű lett, hogy 1769-ben, tehát már Linné munkásságával egyidőben újra kiadták. A mű, bár konkrétan nem hivatkozik a Physiologusra, de több olyan nézetet közöl, amely ókeresztény természetrajzban gyökerezik. Egy későbbi, 1803-ban megjelent természettudományos munkában, Szentgyörgyi József debreceni orvos A legnevezetesebb természeti dolgok esméred c. könyvében is felbukkannak még a jelképes állatértelmezések, de pl. „a pelikánról való régi költeményt" természettudományos módon cáfolja. 31 Végül tanulságos szempontunkból fellapozni Comenius nagy összefoglalását a „látható világról". Orbis Pictus-ában (1793) a világot benépesítő élőlények között sorba veszi az állatokat is, gyakran rövid mondatban jellemző tulajdonságaikat is kiemelve: „A szép páva kevélykedik a maga tollaiban." „A sas a madaraknak királya, a Napba belé néz." „A sörényes oroszlán a négylábú állatok Királya." A pelikánról így ír: „...a régiek azt mondották, hogy a kígyótól megölettetett fiait a maga vérével eleveníti meg." Az uni32 cornist „csak költemény -nek titulálja. Mindezek az adatszemelvények is bizonyítják, hogy az egyes állatokhoz kötődő jelképes értelmezések, a szinte közhellyé vált kiemelt tulajdonságok évszázadokon át to28 Luis Réau 1955. 78. 29 Vö. Kadar Zoltán 1986. 100. 30 Takács Béla 1986. 58. 31 Takács Béla 1986. 58. 32 Comenius 1793.
