Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SZARVAS

M. 105. kép. Szabadrajzú virágtöves lepedővég (Veszprém m. 18. század) Több változatban ismert például az a minta, ahol leegyszerűsödött gránátalmás ágon körvonalazott szarvasalakok szökellnek. A minta egykori tengelyében kockás mintázatú szíven hol emberalak áll (trombitás vadász, máskor kezében ágat tartó férfi), hol pedig 286 papagájszerű nagy madár aszimmetrikus alakja ül. Fazekasság A középkorban a fazekastermékek között először a kályhacsempéken tűnik fel a szarvas. Zsigmond, majd Mátyás király idejében már ismerünk futó vagv ugró szarvast ábrázoló mázas kályhacsempéket (Budavári palota, Diósgyőri vár).

2 A figurális mázas kályhacsempék paraszti környezetben legtovább Erdélyben őrződtek meg. A két fenyő között elhelyezett ugró szarvas alakja - valószínűleg azonos mintából elterjedve - több 288 változatban és példányban is ismert a 19. századtól, pl. Kalotaszegről, Torockóról is (106. kép). A szarvas fazekas díszítményként való elterjedésében jelentős közvetítő szerepet játszott a habán fazekasság (107. kép). A 17. századtól elterjedt jellegzetes habán forma a szögletes oldalú palack (négy-, hat- és nyolcszögletes változatban), e tárgyakon jelenik meg először a szarvas, mint díszítőmotívum. Egy 1667-es datálású palackon virágtőre helyezett kerék fölött fekszik az érdekes szarvasalak. Később azonban az ugró-szökellő, illetve lépegető, visszatekintő formája válik általánossá. A 18. században már sűrűn fel286 Példánya található a Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében, a Kittsee-i népművészeti gyűjteményben, de a Morva Múzeumban is. Ltsz. NrM 59.041., 52.168., EMK (Kittsee) 19348., MM 24.91. 287 Vö. Holl Imre 1958. 126; Czeglédy Ilona 1988. XL. tábla 288 A debreceni Déri Múzeum Déri Gyűjteménye szép példányokat őriz. 289 Vö. István Erzsébet 1978. 388.