Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SZARVAS

91. kép. Lőporszaru (Felső-Magyarország, 17. század vége) között Bátky Zsigmond 1926-ban már a motívumok jelentésének, tartalmának megfejtését is megkísérelte. 64 Az ún. úri lőportartó szarukon a korstílusnak megfelelő ábrázolásmódon, sokszor mitológiai alakok társaságában jelenik meg a szarvas (91. kép). A népi eredetűnek tekinthető tárgyakon archaikus geometrikus elemek mellett a szarvas az egyetlen figurális motívum, ábrázolása feltételezések szerint ősi eurázsiai hiedelmekre vezethető vissza. „A szarvasagancs tehát nemcsak kitűnő technikai, gyakorlati tulajdonságai alapján, hanem anyagának a szarvashiedelmekre visszavezethető mágikus erejénél fogva is alkalmas volt a vadászpuskapor tartók készítésére" - állapította meg Borsos Béla a magyar vadász lőportartókról írott könyvében.

26 A szarvas alakjának keresztény értelmezése magyarázhatja az állat templomi bútorzaton való megjelenését. A református templomok 17-19. századi festett berendezési tárgyain több változatban szerepel a szarvas. A noszvaji templom egyik kazettájára fa alatt 266 pihenő szarvasokat festettek. Máshol ugró, vagy visszatekintő szarvast ábrázoltak. A szilágyballai templom egyik 18. századi mennyezetkazettáján virágkoszorúba foglalták az ugró szarvast. 67 A kovácsvágási református templom szószékkoronájának tetejét fából kifaragott, aranyozott ugró szarvas díszíti. A ma is élő hagyomány szerint ennek egyedi, érdekes története van. 1814-ben, a templom újjáépítésekor, egy nemesasszony kérésére került a szarvas a szószékkoronára, mert szenvedélyes vadász férje azért nem látogatta az Isten házát, mert ott nem láthatott szarvast.

268 264 Bátky Zsigmond 1926. 2-3. 265 Borsos Béla 1982. 58. 266 Kovács Béla 1965. 151. 267 Boros Judit 1982. 128. 268 Takács Béla 1986. 73.