Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A SZARVAS
A kígyót megsemmisítő szarvast, vagyis az ördögöt legyőző Krisztust ábrázolták a római San demente apszismozaikján. A szarvas és a kígyó ellenségeskedése egyébként már az ókorból ismert, az ókeresztény időkből több legenda tudósít arról, hogy a szarvas le tudja győzni a kígyót, hiszen az élet vizének kútjából iszik. Jankovich Marcell a szarvas és a kígyó ellentétét, s e hiedelemnek már kereszténység előtti megfogalmazását a Szarvas csillagkép értelmezésére vezeti vissza. Érdemes idézni érvelését: 254 „Az égi szarvas nem más, mint a Tejúton «gázló» Auriga, Perseus és Cassiopeia csillagképek együttese. Ezek a csillagképek - élükön az egész tavaszi égnegyedet elfoglaló óriás Szarvas csillagzattal - szemben állnak az égi Kígyóval (Serpens), amely viszont az őszi égnegyed óriás csillagképe. Amikor a Nap a «szarvasok» mezején jár, tavasz van, s a Napba öltözött égi szarvasok láthatatlanok, miként a földi szarvasok agancsa is elhullott már. Látható viszont a Kígyó csillagkép az éj sötétjében. Amikor azonban a Nap a kígyó övezetébe lépve láthatatlanná teszi azt, feltűnik az égen a «szarvasfalka», beköszönt az ősz, a szarvasbőgés ideje, a bikák büszkén viselik pompás koronáikat." A keresztény legendák foglalkoznak a szarvas agancsával is, amely vedlés után újra kinő. A keresztény szimbolika szerint a keresztségben történő megújulás jelképe ez. Ezek a hagyományok is magyarázzák a keresztet hordozó szarvas szerepét a szentek élettörténetében. Eustachius volt az első olyan keresztény szent, akinek legendájában a szarvas szerepelt. A történet a hetedik században görög földön játszódik: Piacidus vadászat alkalmával egy szép hímszarvassal találkozott, amely agancsai között sugárzó keresztet hordott. E látvány után a pogány vadász megtért, és felvette az Eustachius nevet. Ez a legenda kétségtelenül nagy hatással volt a jóval később, a 15. században a Németalföldön kialakuló Hubertus legendakörre. 255 A kereszthordozó szarvas attribútumával Szent Hubertus azóta a vadászat és a vadászok védőszentje. Nyugat-Európában sok vadászcéh és egyesület nevében továbbél, s a Hubertus-napot (november 3.) mindig nagy vadászattal ünnepelték. Ennek különböző tárgyi megjelenítése is elterjedt Nyugat-Európában, a díszítmények között gyakori keresztes szarvast pedig Hubertus-szarvasnak nevezik. 256 A magyar középkori emlékek között is találunk a keresztény csodaszarvasról szóló történeteket. Ezek a csodaszarvasok rendszerint egy-egy vár, székesegyház helyét jelölik ki. 257 A váci székesegyház alapításáról szóló mondában például Szent László király Gézával vadászni indul, s amikor egy szarvas jelenik meg előttük, a király felismeri, hogy az nem szarvas, hanem az Isten küldötte, aki a leendő székesegyház helyét mutatja meg nekik. Ezt a legendát a Képes Krónika egyik miniatúrája is megörökítette, ahol a szarvas agancsán égő gyertyát ábrázoltak. Szent Gellértnek is szarvas mutatta meg, hol kell a bakonybéli kolostort megépíttetnie. A lengyel krónikák szerint szarvas mutatta meg a helyet 258 a magyar Szent Imrének is, hogy hová építsenek a lengyelek kolostort. Monostor alapításhoz kapcsolódó szarvaslegendák a bizánci kultúrkörből is ismertek. A szarvasábrázolás típusai között megemlítendő a szarvasvadászat témája is, amely évszázadok óta a művészetek legkülönbözőbb területeinek kedvelt témája. A vadászat, mint a társadalmak legfelsőbb rétegeinek szórakozása kerülhetett művészi megörökítésre is. A szarvas agancsa pedig az egyik legáhítottabb vadásztrófea, ezért is találjuk a szar254 Jankovich Marcell 1988. 269. 255 Vö. Dömötör Tekla 1978. 12-13. 256 Vö. Reinhard Peesch 1981. 146., és Jozef Grabowski 1978. 278. 257 Vö. Dömötör Tekla 1958. 319. 258 Vö. Dobos Ilona-Dömötör Tekla 1977. 525.
