Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SZARVAS

vast képzőművészeti és iparművészeti alkotásokon is, mint a vadászjelenetek főmotívumát. A szarvas vadászatát bemutató jelenetek az alsóbb társadalmi rétegek díszítményei 259 közé is bekerültek és kedveltek voltak. A szarvas alakja a népművészeiben Említésre érdemes, hogy a szarvas alakja Európa szinte minden népének művészetében jelentős motívum. A szarvas a szőnyegeken, szőtteseken Skandináviától DélEurópáig általánosan elterjedt figurális elem, gyakran kiemelt főmotívum. A hímzett textíliákon a díszítőeljárás kötöttségeitől függően szögletesebb, stilizáltabb vagy éppen naturálisabb a megjelenítése. A szökellő vagy lépegető szarvast ábrázoló tálak, tányérok és korsók szintén Európa-szerte általánosan elterjedtek voltak, cserépedényeken, fajanszon egyaránt. A tálak közepén inkább a magányos szarvasmotívum jellemző, növényi keretezéssel, a nagyobb felületet nyújtó korsók, kancsók hasán azonban gyakori a jelenetszerű ábrázolás. Elsősorban a német nyelvterületen jellemző motívum a szarvas a festett bútorokon, az egyébként is gyakoribb alakos ábrázolások között. A szimmetrikus, gyakran kazettákra osztott dús növényi környezetben, virágtövek, virágbokrok között a szarvas jól látható, központi helyet foglal el. A szarvasnak a magyar nép mondavilágában betöltött központi szerepe is motiválhatta azt a tényt, hogy az állat kedvelt motívuma a heraldikának is. A nemesi családi címerek szarvasalakjainak különösen szép megfogalmazásai maradtak fenn reneszánsz kori sírköveken. így Gyerő Tamás sírköve 1510 körül készült Kolozsvárott, címerformában szarvasfejet ábrázol, felette pedig kanyargó indák között még egy ugró szarvas. Cseffey Benedek 16. század végi sírkövét (Székelyderzs, unitárius templom) is címerpajzsba helyezett szökellő szarvas díszíti.

260 Heraldikai okok miatt a szarvas olykor feltűnően népszerű lehet a legkülönbözőbb tárgyak díszítmény ein. A királyi vadászok bakonyi falujának, Szentgálnak például címerállata volt. Ez okból szerepel a szentgáli céhek tárgyain, a református templom harangján, de e vidék hímzésein is feltűnően sokat a szarvas. Nagyrészt szentgáliaknak készült az ún. somhegyi üveg is a közeli hutában a 19. század első felében, melynek legjellemzőbb díszítménye az üvegek hasát díszítő ugró szarvas volt.

261 Feltehetően a keresztény szimbolikára vezethető vissza a szarvasmotívum ostyasütőkön és mézeskalácsósokon (89. kép), valamint vajnyomó formákon és kenyérpecséteken való alkalmazása.

262 Magyar példái közül említésre méltó például egy Mohácsról származó, nyíllal meglőtt, szájában falevelet tartó szarvast mutató mézeskalácsminta, és egy 18. századi ostyasütővas Kecskemétről, kecses szarvasalakkal (90. kép). 63 A szarvas lőportartó szarunak is kedvelt díszítőmotívuma. Az eszköz maga is szarvasagancsból készült, és évszázadok óta a vadászat felszerelési tárgyai közé tartozott. E tárgytípus érdekességére a múlt század végétől az ethnográfusok is felfigyeltek, többek 259 Vö. Reinhard Peesch 1981. 150. 260 Vö. Balogh Jolán 1943. 65.; Balogh Jolán 1985. 284. 261 Vö. Vajkay Aurél 1959. 230., továbbá K. Csilléry Klára 1977. 76. 262 Vö. Max Kislinger 1957.74, 113. 263 Vö. Kemény György 1925. 31.; Nóvák László 1982. 26. kép