Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A PELIKÁN
A PELIKÁN A pelikán, mint keresztény jelkép Egyházi előképet követő jelképes ábrázolása különösen a művészet egyes területein vált népszerűvé, amikor is a Megváltás és a Könyörületesség szimbólumaként értelmez221 • ték. E jelképes értelmezéshez alapul szolgált a Physiologus leírása is, mely szennt a pelikán nagyon szereti kicsinyeit. „Amikor fiait világrahozza, és azok valamelyest felcseperednek, arculütik szüleiket. A szülők erre megfenyítik és megölik őket... Harmadnapra anyjuk feltépi oldalát, s vére feltámasztja őket." A Delikán jelképezte a szenvedést, a vér árán való megváltást, feltámasztást, a szeretetet. 22 A jelképes ábrázolás eredetét Louis Réau francia nyelvű munkája realista szemmel így értelmezi: 223 „A valóság prózaibb: mikor a pelikán halászik, az elkapott halakat a nyakán lógó hártyás zsebbe raktározza el, s amikor kicsinyeit eteti, ezt a zsebet üríti ki, mellét csőrével megnyomva." Innen származik a népi legenda, amely azzal a mérhetetlen becsülettel értékelte a pelikánt, hogy az önfeláldozás mártírjának és a jézusi áldozat képének tekintette. A keresztre feszített Krisztus és a pelikán közötti összehasonlítást zsoltárban is olvashatjuk: „Hasonlítok a sivatag pelikánjához". A középkor még továbbfejlesztette e hasonlóságot. Aquinói Szent Tamás Jézust „pius Pelicanus"-nak nevezi, egyik himnuszában idézi az „isteni pelikánt", aki vérét adja, hogy lemossa az emberiség bűneit. Figyelemre méltó, hogy Dante is a „mi Pelikánunknak" nevezi Krisztust. Egy 16. századi, ismeretlen 224 szerző által írt szonettban Magdaléna ilyen szavakkal fordult Jézushoz: Te vagy az a pelikán, az a madár,... Egy másfajta értelmezés szerint azonban nem a keresztre feszített Krisztust ábrázolják a pelikán alakjában, hanem magát az Atya Istent, aki annyira szerette az embereket, hogy egyszülött fiát áldozta fel értük, akit a harmadik napon feltámasztott. így a pelikán kettős szimbólumként is értelmezhető: egyrészt Krisztus jelképe, aki keresztre feszítteti magát és vérét adja, hogy megváltsa az emberiséget. Másrészt a pelikán jelenti a fiát feláldozó Atya Istent, aki halála után a harmadik napon feltámasztja Jé- 225 zust. így a Keresztre feszítés szimbólumát a Feltámadás jelentése váltja fel. A középkori művészetben a mellét megnyitó pelikán szinte mindig a keresztre feszített Jézus jelképe. A jobb oldalát sebzi fel csőrével, azt az oldalt, ahová Jézus a lándzsadöfést kapta. Kicsinyei, éppúgy, mint az apjuk bőgése által életre keltett oroszlánkölykök, hárman vannak. A pelikán különösen gyakran fordul elő a Keresztrefeszítés ábrázolásain, a megfeszített Megváltó fölött. Gyakran formálták meg a tabernákulumok ajtaján is. A protestáns művészetben nemcsak megőrizte szimbólumértékét, hanem az egyik legelterjedtebb jelképpé vált a pelikán. 221 Physiologus 1986. 14. 222 Vö. Vanyó László 1988. 190-192. 223 Louis Réau 1955. 89. 224 Louis Réau 1955. 91. 225 Louis Réau 1955. 92.
