Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A PELIKÁN

Pelikánábrázolások a magyar művészetben Alakja gyakran feltűnik a döntően unitárius és református Erdély reneszánsz művészetében, különösen a kőfaragásokon. A mezőtelegdi református templomban található Thelegdi István 16. század elején készült sírköve, rajta címerpajzs formában pelikán. A székelyderzsi unitárius templomban őrzött Pethy Mihály (t 1582) síremlékén a szövegrész felett szintén címerpajzs formában látható a pelikán. A kolozsvári Szent Mihály templom 1528-ban faragott sekrestyeajtajának jobboldali oszlopára is pelikánt faragtak.

226 Szintén e korból, a 15-16. századból maradtak fenn a Budavári palotából származó olyan figurális kályhacsempék, melyek között 6 példányban kör alakú, díszes szélű mezőben ábrázolt pelikános csempe is van.

227 A pelikán megjelenik ugyan a heraldikában is, így a Battyhányi-címerben és a Szögyény-Marich család címerében is fellelhető, de gyakorivá és általánossá címerábrázo228 lásként nem vált. A magyar református egyház építészeti és más művészeti emlékein is gyakori a peli229 kán jelképes ábrázolása. Az itt egyébként ritka figurális díszítmények között talán a legáltalánosabb. Tipikus megjelenési helye a templomok szószékkoronájának a csúcsa, ahol is a jelkép plasztikus megfogalmazása mindenki számára jól látható központi helyet kapott. A pelikánt és fiókáit ábrázoló kisplasztika általában fából faragott, és gyakran a templom egyéb festett bútorzatához alkalmazkodva ki is színezték. A fafaragás mellett márványba, illetve kőbe faragott domborműként is találkozunk a pelikán jelképével templomi szószékeken.

230 A pelikán gyakran feltűnik a református templomok festett mennyezettábláinak döntően virágos díszítményei között is (79-82. kép).

231 A megjelenítés érdekessége, hogy a jelképes ábrázolást legtöbbször a szimbólumtól egyébként független virágos-leveles ágas környezetben helyezi el az alkotó, talán, hogy ezzel is harmónkusabban beilleszkedjen a figurális tábla a növényi ornamensekkel díszítettek közé. A fentiekhez az egyik legszebb példát a noszvaji református templom 1734-ben készült egyik deszkáján találjuk:

23 a jelképes pelikánábrázolást egy gránátalmákkal körülvett, szépívű ágakkal rajzolt fa tetejére illesztett fészekbe helyezte a festőmester. A mennyezettáblák mellett karzatdeszkákon, stallumokon is maradt fenn néhány pelikán, közülük az egyik legkorábbit, a Csíksomlyóról származó, 1530-40 körül készült stall um ot a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeumban őrzik. A pelikánnal kifejezett Krisztus-szimbólum gyakran megjelenik a templomokban használt egyéb tárgyakon, az egyházi szertartás különféle kellékein is. A kecskeméti Ráday Gyűjtemény őriz egy szép 17. századi úrasztali kendőt, a jellegzetes úrihímzés-mo tívumok között pelikánnal. A debreceni református gyűjteményben pedig szinte ugyanazt a népies, virágkoszorúba foglalt pelikánábrát találjuk egy-egy terítőn a kisnaményi illetve 226 Vö. Balogh Jolán 1943. 70.; Balogh Jolán 1985. 275. k. 227 Holt Imre 1971. 180. 228 Bárczay Oszkár 1897. 23. 229 Vö. Tombor Ilona 1968. 29. és Takács Béla 1986. 230 Vö Marosi Ernő 1975. 78. kép 231 A református templomok festett bútorzatának alakos ábrázolásaihoz vö. Vilhelm Károly 1975. 232 Vö. Kovács Béla 1965. 150.