Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A MADÁR

54. /:<?/}. Fey/a Iwmlokdisze (Szalonta, 19. század vége) 55. Sírkő fejrésze (1885.) Ábrázolásuk a technikából következően is elvont, jelzésszerű. Itt mindig párosával ábrázolják őket, virágtövet, stilizált virágot vesznek közre. A kompozíció gyakran függőleges és vízszintes szimmetriatengelyre is tükrösen szerkesztett, így a madarak is megduplázódnak, fejjel lefelé is megismétlődnek (50-53. kép). A madár, mint plasztikus díszítőmotívum is megjelenik néhány tárgytípuson. Egy 177l-es datálású gyalunak pl. a fogóját faragták madárfej formára. Pásztorbotok, ünnepi faragott botok is gyakran végződnek madárformára faragott fogóban. Csigacsináló táblácskák fejrészét is alakították páros madár formájára.

152 Az Északkelet-Magyarországon elterjedt, üveg-, só-, paprikatartók mintájára divatba jött faragott, elfordítható tetejű asztali sótartók fedelét és fogótengelyét is szívesen díszítették ráfaragott madár kisplasztikával. Ezeknek ábrázolásmódja már részletezésre törekvő, valósághű, így a madáralak néhol kakasként, máshol felismerhetően galambként jelenik meg.

1 Végül említésre érdemes, hogy a faragott vagy vésett madárábrázolások a halott emlékére állított fejfákon is szokásban voltak, feltehetően jelképes tartalom közvetítőjeként a halott lelkét ábrázolhatták. Egy szalontai fejfa homlokán szomorú fűz tetején áll a szájában virágos ágat tartó madár (54. kép). Egy másik fejfán pedig a stilizált ágon álló madár csőrében boríték van.

154 Kőfaragó mesterek falusi megrendelésre készült sírkövein is találunk tulipános virágtő két oldalán álló madárkát, mint azt „Kis László Borbála" 1885-ös sírköve is mutatja

155 (55. kép.) 152 Vö. Fél Edit-Hofer Tamás 1975. 169. 153 A miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében számos szép példány van. Vö. Fügedi Márta 1988b. 655-667. 154 Vö. Györjfy István 1913. 71. 155 Rajzát lásd Magyar Néprajzi Lexikon IV. 1980. 454.