Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A MADÁR

Az ábrázolt madarak fajtái a megjelenítés stilizáltsága miatt itt sem állapíthatók meg és nem is lényegesek. A pávát attribútumainak hangsúlyozásával, a dekoratív farokkal és a bóbitával jelzik a díszítményeken. Pávát általában az összetettebb, nagyobb léptékű mintákon alkalmaztak, egyértelműen az elvontabb madáralakoknak megfelelő kompozíciós szituációkban. A 19-20. századi, új stílusú paraszthímzéseken azonban a páva gyakran az egyszerű sormintákon kívül rekedve, magányos motívumként is megjelenik. Itt kell szólnunk egy jellegzetes hímzéstípusról is, melynek főmotívuma szintén madár. A népi hagyomány azonban legkedveltebb motívumáról „kakasosnak" nevezi azokat a szintén szálszámoláson alapuló, áttöréses-szálhúzásos technikával készült hímzéseket, melyeket mindenekelőtt halottas lepedők betétjeként alkalmaztak (12. kép). E hímzések nagy mennyiségben készültek a felvidéki bányavárosokban, és a vándorárusok révén terjedtek el szerte az országban. Számos faluban azonban a helybeliek maguk is varrták. Ezek a motívumok szintén reneszánsz előképek után stilizálódhattak. Ismerünk közöttük tulipános virágtőhöz kapcsolódó páros madaras mustrát is, de leggyakoribb az egyfelé néző madarakból alkotott sorminta. A madarak kidolgozása lehet egészen egyszerű, de általánosabbak díszesebb változatai, csillag- vagy tulipánformára végződő szárnyakkal és farokkal, valamint bóbitával az áttört alapon. A madár testében vagy lábai alatt gyakran még újabb apró madáralakokkal gazdagították a díszítményt.

114 Ezt a hímzéstípust Közép-Szlovákiában a lepedővégek mellett ünnepi viseletdarabokon, így kötények és ingvállak betétjeként is alkalmazták.

115 12. kép. Kakasos lepedővég (Felföld, 19. század eleje) 114 Vö. Magyar Néprajzi Lexikon IV. 1981. 324. old. képe 115 Vö. Rudolf Mrlian 1953. 85-86.; Vera HasalováJaroslav Vajdis 1974. 90.