Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

ÖSSZEGZÉS

ÖSSZEGZÉS A magyar népművészetben előforduló állatalakok közül csupán azokat elemeztem, amelyeknek megjelenése jellemzőnek tekinthető, és ábrázolásmódjai általánosítható tanulságokkal is szolgálnak. Ezért nem vizsgáltam olyan állatmotívumokat, amelyek nagyszámban feltűnnek ugyan a népművészet díszítményei között (mókus, rák, ökör, kutya, kecske, róka, nyúl, pulyka stb.), de ábrázolásuk módja és megjelenésük gyakorisága alapján mégis csak egyedinek tarthatók. A magyar népművészetben alkalmazott jellemző állatábrázolásokat megjelenítésük 527 alapján a Néprajzi Lexikonban K. Csilléry Klára már csoportosította. Az állatalakok leggyakrabban síkdíszítményeken fordulnak elő, leginkább oldalnézetben ábrázolva, egészalakosan. Megjelenítésük legfontosabb típusai bizonyos mértékű időbeli rendben: A 17-18. századra jellemző geometrikus, kötött kompozícióban viszonylag ritka az állatábrázolás. Ha megjelennek az állatalakok, nagyon stilizáltak, illetve vázlatszerűek, és általában szervetlenül ékelődnek a díszítménybe. Leggyakoribb ez a bemutatásmód a korabeli lőporszarukon, ahol az állatalakok ilyen megjelenítése feltételezhetően a vadászmágiát szolgálhatta eredetileg. 28 Az állatalakok sokkal általánosabbak a magyar népművészet legelterjedtebb díszítménytípusához, a virágornamentikához kapcsolódva. A magyar parasztságnál kimutathatóan a 17-18. századtól terjedt el ez a díszítésmód.

529 Az állatalakok általában szoros kompozíciós egységet alkotnak a növényi ornamentikával, amelynek rendjébe szervesen be tudnak illeszkedni. Ebben a típusban legelterjedtebb a virágtő-madár párosítás, de a madár helyére sokszor más állatok is léphetnek. E díszítménytípus jellemző vonása a szimmetria, illetve a szimmetriára törekvés, amely az egész kompozíción belül természetesen az állatmotívumokra is kihat. Külön típusnak tekinthető a jelenetes, figurális ábrázolásokon megjelenő állatalak. Ide sorolhatjuk ugyan azt a néhány, többszáz éves előképre visszavezethető jelenetes díszítményt is, amelyek bibliai példázatokat fogalmaztak képpé (Ádám-Éva, Ábrahám és Izsák, Dániel és az oroszlánok, a jó pásztor stb.), s a példázatnak megfelelően állatokat is ábrázoltak rajtuk, általában mellékfigurákként, de jelképes tartalommal.

530 Sokkal inkább a 19. században néhány népművészeti tárgytípuson térthódító jelenetes ábrázolásokat érdemes itt kiemelni.

531 A magyar pásztorművészetben a 19. század első felétől elterjedő figurális, jelenetes díszítmények az egész magyar népművészet talán legegyé527 Néprajzi Lexikon I. 1977. 76-80. 528 Bátky Zsigmond 1926. 9. 529 Néprajzi Lexikon V. 1982. 567-571. 530 Vö. Fél Edit-Hofer Tamás 1966. 531 Vö. Kovács Ilona 1987.; Verebélyi Kincső 1987.