Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A LÓ

247. kép. Fa gyertyatartó (Kecskemét, Bács-Kiskun m. 19. század) szembenéző, vázlatos lóalakokat. Egy kiskunsági kásakavarónak pedig éppen a lapátrészébe karcolták a lóformát. Egy másik jellegzetes alföldi díszítménytípushoz is társul lóábrázolás. A pásztor szaru sótartók, rühzsírtartók, szarutégelyek jellemző archaikus motívumával, a világfának érthető stilizált faábrázolással, s a kozmikus égitestábrázolásokkal együtt legtöbbször vázlatosan jelzett lóalakokat is karcoltak e díszítményekbe/ ' " A magyar népi textilek díszítményein csupán egyedinek tekinthető a lómotívum. Erdélyi mustrák között és az erdélyi szászok egyébként is gyakran alakos hímzéseiben találunk néhányat szabadrajzú és szálánvarrott változatban. A lóalak itt virágtő két oldalán, párosan jelenik meg 34 (245-246. kép). Végül egy érdekes és tanulságosnak tűnő megfigyelés egy motívum vándorlásához: Azonos megjelenésű, lófejekkel díszített, asztalosmunkával készített fa gyertyatartót közöl a néprajzi szakirodalom különböző helyekről, így Dél-Norvégiából, Szlavóniából és Magyarországról is több változatban 5 (247. kép). A négy lábon álló szerkezet középtengelye szolgál a gyertya rögzítésére, a négy lóláb felfelé pedig ívesen hajló lófejekben végződik, ezek tartják a szerkezet törzsét. A publikációk 19. századinak határozzák meg a közölt példányokat. Vajon egy-egy példány kereskedelem révén való vándorlása, talán sorozatgyártás, avagy valamilyen modell, mintarajz révén terjedhetett-e el ez a forma? 532 Lükő Gábor 1983. 131. 533 Diószegi Vilmos 1982. 558-559. 534 Domanovszky György 1881. 206.; Theodor Bossert 1962. 94. 535 Vö. Bátky Zsigmond-Györffy István-Viski Károly 1928. 161.; Theodor Bossen 1962. 6. és 33. tábla és Nóvák László 1982. 21.