Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A HAL

hal-motívumnak, ún. Triquetrumnak vagy halforgó (Fischwirbel)-nak nevez. A három hal egy irányba fordulva látszólag köröző mozgásban úgy illeszkedik egymáshoz és egymás fölé, hogy első részével mindegyik takarja a másik hasrészét és csak a villaformájú farok tűnik elő. Az egész így egy egységes háromfarkú figurát ad és rendkívül látványos. Az ilyenfajta ábrázolás legkorábbi emlékét már Egyiptomban megtaláljuk, de a kora középkorban is feltűnik. Jelentésének megfejtésével már a múlt század végén foglalkoztak művészettörténészek, régészek. Egyfajta értelmezés szerint az ábrázolás magyarázata a keresztény szimbolikában keresendő. E szerint az istenség három személyét, a szentháromságot fejezi ki a három, mégis eggyé vált hal. Másfajta magyarázatok szerint az ősi Wirbel (forgó) motívumok egy variánsának tekinthető a három hal, hiszen nemcsak geometrikus, stilizált, hanem figurális változatban is ábrázolták ezt az ősi szimbólumot, amely az idő múlását, a kozmikus körforgást, az élet menetét jelentette. Ezt az értelmezést erősíthetik azok az ábrázolások, amikor is a három-hal motívumát lakóházak, gazdasági épületek oromzatán, kapukon kozmikus jelképek, nap, hold és csillagábrázolások szomszédságában találjuk.

423 Hasonló ábrázolási elv szerint készülhetett a négy egymásba kapcsolódó hal motívuma is. A Quadriaetrumot az egyházi böjt négyes számára utalásként szokták értelmez• 424 ni. Külön tárgytípusnak tekinthetők azok az evőeszközök, melyeknek fogója halformára van kiképezve (172. kép). Ezek leggyakrabban fafaragással készültek. Tekinthetők mesterségbeli jelképnek, tehát halászemberek eszközeinek. Sokszor azonban emléktárgynak készültek, rabság, háborús fogság idején. A türelem-munkák egy típusának is tarthatjuk azokat a halfogós evőeszközöket, ahol 3 darab egy karikára van fűzve, s mindezt egy darab fából faragta ki alkotója.

425 Az eszközök figurális fogójával rokoníthatók azok az ivócsanakok, ahol a merítőedény füle, fogója van halformára kiképezve. A külföldi példák mellett magyar területről, a Palócföldről ismerünk szép példányokat e megoldásra. A hal a fogók mellett a csanak kanálrészének díszei között is feltűnik.

426 172. kép. Halfogós kanalak (Dunántúl, 19. század) 422 Vö. Reinhard Peesch 1981. 138. és Leopold Schmidt 1976.22. 423 Max Kislinger 1969. 85., 175., valamint Theodor Bossert 1962. 28. t. 424 Reinhard Peesch 1981. 139. 425 A miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Gyűjteményében 426 Palóc Múzeum, Balassagyarmat, ltsz. 146-1947, 147-1947, 141-1947, 144-1947.