Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A HAL

I ' 3f.Vioyáii» • 173. kép. Fedeles kapu (Balavásár, Erdély, 1867.) A 19. század magyar népművészetében a döntően virágos ornamentika mellett is felfelbukkan a hal alakja a tárgyakon. Különösen figyelemre méltó és egyedi jelenség a hódmezővásárhelyi fazekasmunkákon megjelenő halmotívum. Hasáb alakú pálinkásbutellákon és könyv-, azaz zsoltárformájú butellákon a virágos díszítmények között jelenik meg a hal. Hasonló butellát ismerünk Mezőtúrról is, ahol egymás alatt 3 egyfelé néző halat ábrázoltak 1880-ban. A református lakosságú Alföldön a halmotívum itt Krisztusjelképként értelmezhető

427 (174-177. kép). A vásárhelyi fazekasság halmotívumának hatására kerülhetett be a hódmezővásárhelyi szűcsök virágos díszítőelemei közé is a hal, de az aprólékos rajzú, sok szirommal tagolt virágok között mar maga is virágszerűvé, ornamensse vált. A református templomok festett bútorzatain a döntően virágos, reneszánsz eredetű díszítmények között a bibliai példázatokat megjelenítő figurális ábrázolások sorában gyakori a hal alakja is. Jónás a cefhallal a feltámadás jelképe lehetett, hiszen három napig lakozott a cethal gyomrában, utána kiköpte az óriás hal. Ennek ábrázolása gyakran azonban a delfinhez hasonlít. Magyarázatául az a tény szolgálhat, hogy a reneszánsztól közkedvelt delfinmotívumhoz a festőasztalosok gyakran láthattak mintát, a cethalhoz, bálnához azonban mintakönyvek, korabeli ábrázolások nem szolgáltattak élményanyagot.

429 Megjelenítései közül kiemelkedik az erdélyi Kraszna templomának festett 427 Példáit vö. Néprajzi Lexikon I. 76. és Bellon Tibor-Szabó László (szerk.) 1987. 555. Szintén Krisztust jelképezi a hal a nagyhalászi református egyház 1619-es datálású ezüstpoharán is. Vö. Bobrovszky Ida 1980. 130. 428 Kiss Lajos 1926.153. 429 Tombor Ilona 1968. 29.