Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A KÍGYÓ

159. kép. Kaszafenöiok (Kalotaszeg, Kolozs m. 19. sz.) 160. kép. Kapatisztító (Kalotaszeg, Kolozs m. 19. sz. v.) A pásztorművészet kedvelt kígyóábrázolásai és a pásztoremberek gazdag, kígyóhoz fűzódó hiedelemvilága feltehetően összekapcsolható, s az ábrázolás népszerűségét ezek a hiedelmek is elősegíthették. Ennek ellenére a kígyóhoz kapcsolódó hiedelmeket nem tekinthetjük az állat megjelenítéséhez kizárólagos magyarázatként. Tény, hogy a nyájat őrző pásztorember legeltetés közben gyakran láthatott kígyót, így fajtáit, s azok viselkedését megfigyelhette, megismerhette. A néphit szerencsét hozó tárgynak tartotta azokat a botokat, amellyel Szent György nap előtt kígyót ütöttek agyon, vagy amelyikre kígyóbőrt húztak. Döglött kígyó nyelvét, ha belefúrták az ostornyélbe, furkósbotba, kampóba, és a jószágokat ezzel terelték ki tavasszal a legelőre, az megvédte a marhavésztől. A kígyó bőre szerencsét hoz a pásztornak, ha magánál hordja.

388 Természetesen a pásztorok is ismerték a kígyó keresztény értelmezését, azt tartották, hogy „a kígyó az ördög hetedik képében". „A babona miatt, meg a hét bűnbocsánat miatt" is ráfaragták tekergőző alakját tárgyaikra, vallotta egy dunántúli faragópásztor. Egy somogyi faragó pásztor szerint koronás magyar címeres botján a „kígyó az okosságot jelképezi".

389 A kígyóábrázolás alaposabb szimbolikus értelmezését azonban már a pásztorművészet felfedezésének időszakában is nehéz volt kimutatni. Malonyai Dezső a század 390 eleji gyűjtés tapasztalatairól ezt írja: „Sok pásztorral beszéltünk. Kígyót faragnak, 388 Vö. Manga János 1954. 22. 389 Imre Mária 1975. 140. 390 Malonyai Dezső 1909. 116.