Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A KÍGYÓ
Zolnay Vilmos még régebbre nyúlik vissza, s egy ősi szimbólumból, a spirálisból, szerinte elvont lélekjelből származtatja a kígyóábrázolást, s így a kígyót a lélek megjelenési formájának tartja. 378 Textildíszítményeken, hímzéseken is találkozunk „kígyós"-nak nevezett mintákkal. Ezek a hulláminda vagy a spirális motívum átformálásának, sajátos értelmezésének, olykor naturálisabb megjelenítésre törekvésének tekinthetők, a minta megnevezése pedig feltételezhetően formai analógiával is magyarázható. A kígyós mintaelnevezés régi hagyományaira utal az a tény, hogy Károlyi Kata 1595. évi hozományleltárában „kígyós hímmel varrott" recebetétes lepedőt említenek. 379 A Déri Gyűjtemény egy 18. századi recehímzéses lepedővégén is ^ígyós mintának" nevezték a hullámindát, ezt a hímzés végén kígyófej is megerősíti. Balogh Jolán reneszánsz mintakönyvekre vezeti vissza e minták eredetét, s a kígyóvonal szerinte a váltakozó ritmusú motívumokat összekapcsoló, vonalkázott volutára vezethető vissza. 381 A kígyóforma a szövésben is használatos mintaelnevezés volt. A pozsonyi takácsok remekén 1712-ben pl. a „cursum serpentinum", a kígyóvonal alkalmazása kötelező volt. A kömlődi takács céh iratai között pedig az olvasható, hogy ha más céhbeli akart közéjük beállni, annak újra remekelme kellett, ami forma nélkül való (kézben fogott minta nélkül) kígyójárású pamut szövésbül áll." A hímzések területéről további példákat sorolhatunk, ahol a kompozíció egy lényeges eleme - formája révén - kígyóként értelmezhető, s ezt kidolgozásával, részletezésével is hangsúlyozzák. Torockói vászonhímzéseken is gyakori a kígyósnak nevezett minta, sőt nagykígyós és kiskígyós változatokat is megkülönböztetnek, az ívek nagyságától függően (155. kép). Sárközi parittyafőkötők aprólékos, dús hímzésén bokrétás fejű, spirálba csavarodó farkú kígyóra, azaz ezek sorából kialakított hullámindára komponálódik a díszítmény. 383 Egy kiskunfélegyházi suba válltányérjának szimmetrikus mintáját úgy szerkesztették meg, hogy a képzeletbeli középtengelyhez kétoldalt ívesen hajló kígyóforma illeszkedik, melynek nyitott szája tulipánra emlékeztet, farka pedig szintén virágban végződik. 384 Egy hadikfalvai (Bukovina) ún. „selymes lajbi" hímzésén a hasonló kígyóforma tulajdonképpen két virágcsokrot köt össze, szájában az egyik csokor szárát tartja, ez a lajbi elejét tölti be, tekeredő farkából pedig a másik csokor nő ki, ez a viseletdarab fél hátát díszíti, a karcsúsító szabásvonalig. Hasonló az elrendezés, de a díszítőeljárás miatt stilizáltabb annak a borsodnádasdinak beleltározott bőrrátétes pruszliknak a kígyóvonala, ahol egy spirális díszt neveztek el kígyósnak 385 (156-158. kép). Kígyóábrázolással azonban leggyakrabban a népművészet fából készült tárgyi emlékein találkozunk. A faragással díszített fatárgyakon nemegyszer a régies geometrikus, ékrovásos díszítés mellett is megfér a kígyó. Kalotaszegről ismerünk például ilyen kaszafenőtokot, moe yorótörőt is 386 (159-160. kép). A kígyóábrázolás legjellemzőbb előfordulása a magyar népművészetben kétségtelenül a pásztorművészet, hiszen a pásztorbotokon, juhászkampókon, ivócsanakokon gyakori, sokszor a legjellemzőbb díszítmény volt a kígyó. 387 378 Zolnay Vilmos 1983. 185. 379 Vö. Diószegi Vilmos-K. Csilléry Klára—Pesovár Ferenc 1980. 193. 380 Déri Gyűjtemény ltsz. 723. Sajóvárkony 381 Vö. Balogh Jolán 1967. 158. 382 Markává, Emilia 1976. 205. és Tolna Megyei Levéltár IX/4. Az adatokra Flórián Mária hívta fel a figyelmemet, melyet ezúton is köszönök. 383 Vö. Bátky Zsigmond-Györffy István-Viski Károly 1928. 84. 384 Rajzát közli Lükő Gábor 1983. 284. 385 Vö. Lükő Gábor 1983. 284. 386 Vö. Bátky Zsigmond-Györffy István-Viski Károly 1928. 210. 387 Fügedi Márta 1988a. 150-166.
