Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

AZ OROSZLÁN

kor pedig a Sátán megtestesítőjeként értelmezik jelenlétét. Az egyes eseteket követve tehát Krisztust vagy az Antikrisztust ábrázolja az oroszlán. Negatív értelmezésére idézhetjük az alábbi sorokat: „Szabadíts ki az oroszlán torkából." „Ellenségetek, a sátán ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el."

3 Ezért a középkori művészetben gyakran ábrázoltak oroszlánt emberrel a foga vagy a karmai között. Krisztológiai jelképként értelmezi az oroszlánt a Physiologus is.

306 Eszerint az állatnak három sajátossága van: Az első a megtestesülés jelképe - amikor az oroszlán megérzi a vadászok közeledtét, farkával eltörli lábának nyomait. Krisztus is gondosan elrejtette isteni mivoltának jeleit, amikor testet öltött és emberré lett: „És az ige testté lett, és lakozék miközöttünk."

3 7 A Bestiáriumok oroszlánjának kapcsolata a feltámadás csodájával más értelemben is kimutatható. A Physiologus így ír:

30 „Amikor az oroszlán alszik a barlangjában, őrködnek a szemei, mert nyitva tartja őket. Salamon is tanúsítja az Énekek énekében: Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala. így alszik az Úr teste is a keresztfán, de istensége az atya jobbján őrködik." E téma forrása a Genezisben található Juda oroszlánjával kapcsolatban. Jákob megáldja Juda nevű fiát, akit fiatal, alvó oroszlánhoz hasonlít: „Fiatal, 309 alvó oroszlán lesz Juda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam." Innen származtatják a bizánci és az orosz művészetben oly gyakori alvó Krisztus ábrázolását, melyet „virrasztó Szemnek" is neveznek. Feltehetően ezzel az értelmezéssel magyarázható az oroszlán gyakori ábrázolása a templomok bejáratának őrzőjeként. Szép magyar példát ajaki templomnál találhatunk. Ez a hagyomány maradhatott fenn Réau szerint

31 az oroszlánfej ajtókon, kapukon kopogtatóként való megformálásában is. Dürer egyik metszetén Krisztus lángoló arccal, Justitia kardjával és mérlegével, mint az „igazságosság Napja", oroszlánon trónol. Itt az oroszlán az állatöv jegyeként szerepel, s mint ilyen, a „lángsörényű Nap" jelképe. Ez a képzettársítás, az oroszlán asztrális jelképként való értelmezése, szintén már az ókori kultúrákban feltűnik, amikor is összekap311 csolták az alakját az istenségnek tekintett nappal. Jankovich Marcell ezek alapján „naporoszlánnak" értelmezi azt a különleges oroszlánábrázolást, amely egy dunántúli, Vas megyéből származó tükrösön maradt fenn: feje és sörénye valóban napsugarakra emlékeztet (122. kép). A reneszánsz világi ikonográfia ismét az antikvitás értelmezését használja az oroszlán ábrázolásakor: a bátorság, a lelkierő, az igazság nemes tulajdonságait jeleníti meg az állat. Ide sorolhatjuk az erdélyi reneszánsz kőfaragás szép emlékei közül Thurzó Zsigmond váradi püspök sírkövén (1512) a nagyváradi székesegyházban ábrázolt oroszlánt, vala312 mint a szamosújvári vár kapubástyáján Bánk Pál emléktábláján szereplő állatot. Az oroszlánnak, mint címerképnek a használata nagyon korán jelentkezik, NyugatEurópában már a 11. században megtaláljuk. Kétségtelen, hogy keleti „import", s alakját a keresztesháborúk terjeszthették el. Az oroszlán ugyanis legjobban kifejezte a középkori 305 A keresztény művészet lexikona 1986. 251. 306 Physiologus 1986. 5. 307 Physiologus 1986. 5. 308 Physiologus 1986. 6. 309 Hannelore Sachs 1973. 240. 310 Louis Réau 1955. 91. 311 Jankovich Marcell 1988. 180. 312 Balogh Jolán 1943.71.