Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

AZ OROSZLÁN

122. kép. Karcok-spanyolozott oroszlán tükrösön (Vas m. 1877.) 313 lovag eszményképét, így valt a bátorság, erő és a harci erények szimbólumává. Alátámasztja ezt az a tény is, hogy korabeli uralkodók „állandó jelzőjeként" is ebben az értelemben találkozunk az oroszlán szóval: Oroszlánszívű Richárd, II. Henrik, az „igazság oroszlánja" stb. Az oroszlán sok európai hercegi ház címerébe bekerült. A cseh királyok címerállata volt, továbbá többek között a flandriai grófoké, amelyet aztán Hollandia, Belgium és Luxemburg is örökölt. Emellett német nyelvterületen és a skandináv uralkodóknál is elterjedt címerállat. Mint címerállatot mindig erősen stilizáltán, lépegetve vagy ágaskodva és mindig profilból ábrázolják az oroszlánt.

314 Oroszlánábrázolások a magyar céh-heraldikában Magyarországon is a korai időktől kedvelt volt a címerekben az oroszlán. IV. László egy 1274-ben kelt oklevélben ezeket írja Csák Péterről: „mint erős oroszlán, harcolt, 315 melynek képét a zászlaján viselte". Az oroszlán Imre és II. András királyok bulláin, illetve pecsétéin fordul elő először. Magánpecséfként pedig a 13. század elején Csák Demeternél található ábrázolása. Több nemesi család címerében szerepel alakja kardos, koronás, esetleg kétfarkú változatban. Az oroszlán heraldikai vonatkozásait részletesen vizsgálta Donászy Ferenc.

316 A heraldika szolgált mintául a mezővárosi és falusi céhek tárgyain oly gyakori oroszlánábrázolásnak is. A céhes szervezetek iratain, oklevelein, tárgyi kellékein, testületi használati 313 Donászy Ferenc 1938. 8. 314 F.S.Meyer 1921.16. 315 Donászy Ferenc 1938. 7. 316 Donászy Ferenc 1938. 7-26.