A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - B. Hellebrandt Magdolna-S. Koós Judit: Bronz kincsek a Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből

sel foglalkoztak. Temetkezésük hamvasztásos volt. Fémművességük legrégebbi darabjai (az ún. kurdi szint) nagyrészt beolvasztásra szánt darabokat tartalmaz. Fiatalabbak a hajdúböszörményi típusú kincsek, melyek értékmérőket, például karpereceket és bronzedényeket (18. kép) tartalmaznak. Kevés olyan leletet ismerünk, mely egy-egy kiemelkedő család tulajdona volt, inkább műhelyleletekről beszélhetünk. Műhelyleletnek tarthatjuk a tállyai leletet, melyet edényben rejtettek el, s nagyon sok törött darabot, baltát, sarlót, kést, vésőt, lándzsahegyet, lemezövdarabokat, tűket és összekötött huzaldarabot tartalmazott. Elrejtője bizonyára az Óvárról menekült, s már nem térhetett vissza értékeiért. Ugyancsak edényben elrejtve temették el a pácini IV. bronzleletet, melyre meszesgödör ásásakor bukkantak. Külön érdekessége a vízimadárral díszített lapos csákány (19. kép), s a patkó alakú nyers bronzok (20. kép). Bronzrögök is voltak az együttesben, sőt az egyik bronzrögön a zöld és permetkék korrózió mellett barna patinája fémet láthattunk, mely a fémvizsgálat során vasércnek bizonyult, s a fúrási eredmény acélnak minősítette. A vassal, mint nyersanyaggal már kellett foglalkozni ebben az időben. A hajdúböszörményi típusú bronzleleteket a preszkíta támadás elől rejtették el. A preszkíta kort a Kr. e. IX-VII. századig számítjuk. A Kárpátoktól keletre levő területekről új népcsoport érkezett az Alföldre, s meghódította a helyi késő bronzkori lakosságot, megváltoztatta életmódjukat, anyagi, szellemi kultúrájukat. Temetkezésükben új rítust alkalmaztak, a feltárt temetőkben csontvázakat találtak a kutatók, így elsőnek Gallus Sándor Füzesabonyban, ö, majd több régész az új leletanyagot preszkíta .,thrák-kimmer"-nek tartotta. A legrégebb preszkíta sírleletek és raktárleletek alapján a hatalomváltás és egyben népváltás a Kr. e. VIII. század végén lejátszódott. A kor legidősebb emléke a prügyi lelet, melyet egy telken, gödörásáskor találtak. Edényben bronzbuzogány, lófej alakú fokos, bronzbogrács, zabla oldaltagok, falerák, 22. kép. Áttört korongok a fügödi leletből (Kulcsár Géza felvétele) 35 darab balta, 16 darab karperec (nyitott és zárt egyaránt van köztük) került elő. A leletanyag sok hasonlóságot mutat a Fekete-tenger északi mellékén élt, kimmer törzsszövetségben tömörült nép hagyatékával. Hasonló korú gazdag leletegyüttest Fügödről jelentett az általános iskola tanára. Építkezés alkalmával edényben lószerszámhoz tartozó tárgyakat találtak, ezek a következők: 4 darab zabla oldaltag, egy nagyméretű zabla, 2 darab zabla szájrész, 4 darab vaszabla oldaltag, egy vas csikózabla, 7 darab szíjazathoz tartozó különböző bronzkorong, 3 darab bronz szíjcsat, egy bronzkarika, 3 darab vaskorong, és egy vas pajzsdudor. Szembetűnő a vastárgyak előfordulása (21. kép), s figyelemre méltó a két áttört indadíszes bronzkorong (22. kép). A preszkítákkal lezárul vidékünkön a késő bronzkor-kora vaskor, s őket az ugyancsak keletről érkező szkíta kultúra váltja fel. BARTUSNÉ HELLEBRANDT MAGDOLNA