A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Paál Zsuzsanna: Az élettörténet mint néprajzi forrás

nem a maguk által képviselt mintákra, hanem ezektől idegen új életmód felé irányították. A kialakult helyzet lappangó és kitörő konfliktusokkal terhelt: a generációs problémák szinte elhanyagolhatóaknak mutatkoznak mindegyik családnál a mindennapi élet szokásait formáló eltérő értékrendek összeütközésekor keletkező feszültségek mellett. A feszültségek csak a családtag iránti tisztelet és szeretet miatt látszanak enyhülni. Az anyák részéről maximális gyermekeik megértése, a tekintély mindenáron való fenntartása, illetve a formális hatalom utáni vágy csak bizonyos apákra jellemző. Interjúalanyaim generációját a felekezeti türelem jellemzi, templomlátogatók. A paraszti értékrend és vallásos morál egységének megvalósítói elsősorban a nők. A város közelsége miatt tapasztalható a zárkózottság is. Csak ajánlásra sikerült interjúalanyaimmal kapcsolatba kerülnöm. „Szóba sem állnak veled ismeretlenül" mondta Szőcs Ferenc, adatközlő. 2. Némi idealizálást sejtet ahogy gyermekkorukra emlékeznek interjúalanyaim. Éles ellentét tapasztalható a boldog gyerekkorra és a házassággal kezdődő időszakra emlékezés között. A szülői háztól való eltávolodás és az idegen családba való beilleszkedés nehézségeit a férj sem volt képes enyhíteni. Attól kezdve hogy elkerült otthonról arra kellett törekednie, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. Az együttélés során az anyós és após maximálisan élt eközben a hagyomány jóváhagyta jogaival és tulajdonképpen idegenként kezelte menyét. Szinte példa nélküli, hogy a fiatalasszony ez ellen fellázad és elköltözik (Győri Istvánné esete), hiszen saját családja is elvárja tőle, hogy „tűrjön". Feltűnően nagy hatással volt az iskola mindhárom asszonyra. Az iskolát kedvelték, az ott elért sikerek némi magabiztosságot adnak még ma is nekik. A jó eredmény kizárólag képességeiknek köszönhető egyéni teljesítmény. Nem tanulhattak tovább, megmaradt a gazdag érzelmi élet, az igényesen eltöltött szabadidő az idős korban. A gyerekek iránti feltétlen szeretet tapasztalható. Aggódás egészségük, a munkanélküliség és a rossz házasság miatt folyton visszatérő momentuma az élettörténetnek. Saját életükre józanul tekintenek és globálisan látják azt. A jelenről és a jövőről kritikával nyilatkoznak. Tisztán látják, hogy az egykor virágzó Palota kultúrája elsorvadóban van. A templomban, a hitben megnyugvást találnak. 3. Az interjúszituáció szándékos emlékezeti helyzetet teremt, ezért vázlatos ismeretekre teszünk szert annak révén. Mégis vannak pillanatok, mikor a szereplő megfeledkezik magáról, önkéntelen emlékezik vissza és ennek következtében anekdotázik. A gyermekkor, a saját gyermek és kritikus élethelyzetek kapcsán hallhattam epizódszerű elbeszéléseket (pl. gyermekkori piacra készülés, tejhordás, kitelepítés, erőszakos agitálás). Az interjúalanyaim családtagjaikhoz fűződő viszonyukat is számos esetben egy-egy illusztratív elbeszéléssel érzékeltették (pl. anyós, kedves rokon, szülők). Ennek egyrészt az az oka, hogy az érzelmi kapcsolatok nehezen megfogalmazhatók általában, s amennyiben mégis képet kívánunk alkotni róluk, rövid történeteket adunk elő a kérdéses viszony jellemzésére. Másrészt az emberi élet legfontosabb egyéniségfüggő tevékenysége a kapcsolatteremtés és annak fenntartása. Különösen hangsúlyos a családon belül, ebben a kérdésben, az anya szerepe. A mindennapos munkáról szólt a legtöbb vázlatos kijelentés, felsorolásszerű elmondás. Ugyanakkor a munkához való viszonyulás érzékeltetése minden esetben hangot kap, olykor epizód formájában. Felidézéskor a „főhős" nem annyira maga az interjúalany volt általában, mint inkább a családja és egyéni életkörülményei. Életérzéseiket, tapasztalataikat és az életről alkotott egyéni véleményüket szívesebben és árnyaltabban fejezték ki interjúalanyaim, nem tartották fontosnak az események időrendi egymásutániságát kiemelni, erre mindig rá kellet kérdeznem.