A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Paál Zsuzsanna: Az élettörténet mint néprajzi forrás

Az emlékezési sematizáció elsősorban a paraszti munka szépségének és ugyanakkor nehézségeinek kiemelésére irányult. Szelektált történetek elmesélésével tudta az elbeszélő illusztrálni sematizációja irányát (pl. a gyermekkori természeti táj leírásával) és a lényeget kiemelni. Női élettörténeteim szerkezetére és időkezelésére az jellemző, hogy többet időznek el a család, a munka és az ezekhez fűződő életesemények leírásánál, ezen kívül érzelmi életük sokszor nagyobb hangsúlyt kap, mint az egyes történelmi események átélésének felelevenítése. Úgy vélem, hogy épp ebből ered a női élettörténetekre oly jellemző hétköznapi és közösségi életre vonatkozó megjegyzések nagy száma. Ugyanakkor ez a női attitűd egyben befolyásolta is a vizsgálat eredményeit: közvetlenebb tudósításban volt részem az életmód belső mechanizmusairól. Hagyományos paraszti közösségekben a nő sokkal kevesebb lehetőséget kap élete során a normaként követendő életformától való akárcsak időszakos eltávolodásra, mint a férfi, aki a történelem részesévé válik mikor bevonul katonának, s ez folyton visszatérő témája lesz élettörténetének. Értékelő megjegyzései inkább általános véleményt fejeznek ki a politikai, illetve gazdasági országos döntésekkel kapcsolatban. Interjúkészítés közben tapasztalhattam ezt a kétféle hozzáállást, ha a férj is jelen volt. Egyrészt beleszőtte saját életének odaillő eseményeit felesége élettörténetének éppen elhangzó szakaszába, másrészt más irányba kívánta terelni az események elmondását: a szerinte jelentőségteljesebb momentumokra, tényekre hívta fel a figyelmet. Ilyenkor volt igazán tapasztalható, hogy egy közösen megélt életről mennyire más emlékei vannak nőknek, férfiaknak, vagyis az emlékezési mechanizmus során történő kiválogatás, kiemelés, törlés, általánosítás mennyire máshogy zajlik. így érthető meg, hogy miért fontos az egyéniség kérdése és a nemi hovatartozás az élettörténetek vizsgálatakor. 4. A kapcsolatok informális jellegének eleven valóságát érzékeltetik az adatok, de ennek megváltozására is utalnak bizonyos jegyek. A vizsgált generáció körében még mindenki ismer mindenkit a faluban, de gyermekeiket már erre nem ösztönzi semmi. A hagyományos paraszti munka és az értékesítés módja megváltoztával a kapcsolatok rendszeressége és mélysége terén is változás történt. Tradicionális szerepkörök szűntek meg az életkörülmények átalakulásával (anyós hatalma, gyermek paraszti munkába való belenevelése). A szülök anyagi lehetőségeik révén gyermekeiknek saját lakást tudnak biztosítani. A fiatalok nukleáris kiscsaládokban élnek ma már, a menynek nem kell anyósától szenvednie. A falun belüli endogámia megszűnőfélben van, amire a főszereplők gyerekeinek házasságaiból következtethetünk. A baráti kapcsolatok alapja a bizalom. Mégis „hamis barátnők"-ről számolnak be az asszonyok. Ez arra enged következtetni, hogy a családi összetartás erős köteléke, a közös érdek szinte kizárta a kívülről származó bensőséges kapcsolatok létrejöttét. A párválasztás szülői irányítás mellett történt. Az egyéni kívánság, vonzalom, a szerelem mint a házasság motivációja is megemlítésre kerül, bár érezhetően sokkal kisebb a szerepe. Végül az élettörténetek elbeszélése során alkalmazott szókészlet sajátságairól a következőket állapíthatjuk meg. A hagyományos megfogalmazások mellett az olvasottságot, a tájékozottságot, a tömegkommunikációs csatornák és a városi szleng hatását tükröző kifejezések is előfordulnak. Az egyéni véleményalkotás szemléletében és a szóhasználatban általában érzékelhetők mondatják velem mindezt. A nyelvet érintő akkulturációs folyamat nemcsak a nagyváros közelsége, hanem a hírközlés különböző formái révén és az írásbeliségből eredő ismeretek behatolásának következtében erősödhetett meg. A hallott kifejezések alaposabb elemzése nélkül álljon itt néhány példa: „bennszülöttek", „oké", „kasztok", „szexuális felvilágosítás", „aktus", „harácsolás", „intelligens", „jópofa", „kiegyensúlyozott", „régi bikkfafejűség", „olyan típus va-