A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Landgraf Ildikó: A magyar történeti mondakutatás kérdései

A magyar történeti mondakutatás kérdései A folklorisztikai kutatások kiindulópontja a népköltészet különböző műfajainak rendezett archívuma, katalógusa. Kutatónak és érdeklődőnek egyaránt segít megtenni az első lépéseket egy téma megismerésekor, feldolgozásakor. A katalógus által szembesülhetünk azzal, hogy egy műfaj, a műfaj egyes témakörei, típusai, motívumai menynyire relevánsak egy adott népi kultúrában. Nyomon követhetjük az egyes típusok, motívumok vándorlását, gazdagodását, egyszerűsödését, a típusok összefonódását. Néhány nemzeti mondakatalógus

1 elkészülte után az ISFNR (International Society for Folk-Narrative Research) 1963-as budapesti tanácskozása adott nagyobb lendületet a mondakutatásnak és a katalógusok készítésének. A kongresszus résztvevői egy olyan nemzetközi mondakatalógus tervét fogalmazták meg, ami nemzeti és regionális katalógusok munkálatain alapulna. A kongresszus különbizottsága kidolgozta azokat az egységes elveket, melyeket az egyes országok katalógusainak készítésekor figyelembe kell venni. Ezáltal lehetne összehasonlítani a különböző nemzetek mondakincsét, így fény derülne a nemzetközi párhuzamokra, vándormotívumokra, kikristályosodna a mondaanyag sajátos nemzeti jellege.

2 A tervezett katalógusoknak azonban csak a töredéke készült el, egyrészt azért, mert a katalóguskészítés roppant időigényes munka, több kutatónemzedék munkáját igényelte és fogja még igényelni, másrészt a katalóguskészítő az adott műfaj szinte valamennyi problémájával (eredetiség, folklorizmus, folklorizáció, műfaji átmenetek, földrajzi elterjedtség, típuskapcsolódások) kénytelen szembenézni és valamiként tisztázni a katalógus számára, s ez igencsak lassítja a munkát. A konferencia hatására kezdődött el a Magyar Történeti Mondaarchívum felállítása is. Dobos Ilona, néprajzkutató 1962-ben kezdte el a történeti mondák gyűjtését és ezzel párhuzamosan az anyag rendezését, a tanácskozást követően pedig feladatul kapta a katalógus összeállítását. A gyűjtemény szépen gyarapodni kezdett, az 1970-ben megjelent beszámoló

3 szerint az Archívum akkor 7000 szöveget tartalmazott, magába foglalta Szendrey Zsigmond Történeti Mondakatalógusát,

4 amely ugyan kiindulópont lehetett a munka kezdetén, de mivel megközelítőleg csak 400 mondát foglal magába, nincs világosan, egyértelműen követhető tipológiája, nem szó szerint lejegyzett mondákkal dolgozott és a forrásai sem mindig megbízhatóak, nem lehetett követendő példa a rendezés során. Szendrey katalógusán kívül a munka felölelte Luby Margit Kéziratos Mondakataszterét, a 48-as centenáriumi gyűjtést, az Ethnológiai Adattár idevonatkozó anyagát, az önkéntes gyűjtőhálózat adatait és természetesen a publikált mondákat. Az anyaggyűjtés 1970-ig viszonylag teljes körűnek mondható, ezt követően viszont ez a teljesség megszakadt, a jelentősebb publikációk ugyan bekerültek az Archívumba, de az újabb kéziratos anyagok feldolgozásában lemaradás történt, kimaradtak a vidéki adattárak újabb gyűjtései és a rövidebb mondaközlések, publikációk is. Ezek olyan hiányosságok, amiket mindenképpen pótolni kell. A munka időről időre elakadt majd újraindult külső segítség, egy-egy fiatal kutató bevonásával, de az archívum munkálatai így sem jutottak sokkal előrébb. Jómagam