A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Tóth Pál: Telepekről a faluba - putrikból lakásokba (Lakóhelyi szegregáció a falusi cigány lakosság körében)

mondható cl. Az viszont annál is inkább, hogy azok a cigánycsaládok, akik az elmúlt évtizedek során, óriási erőfeszítéseket téve, korszerű, egészséges és tágas otthont építettek maguknak többnyire a relokalizációs programokon kívül maradva, most nagy bajba jutottak. A körükben már 1991 elején tapasztalt tömeges munkanélküliség okán nagyon sok család képtelen fizetni a lakásépítésre felvett hitelek törlesztő részleteit.

5 TÓTH PÁL JEGYZETEK 1. A vizsgált települések közül már a múlt században, illetve korábban is laktak cigányok Alsózsolcán, Sajóivánkán, Adón, Ónodon, Lak községben és Csenyétén. 1945 után költöztek be a faluba: 1970-ben Szalaszendre és IrotáiA, 1971-ben Sajókeresztúrba, 1978-ban Léh községbe. 2. A sorvadó, hanyatló falvakban az elvándorlás egyik oka feltehetően az ingatlanárak csökkenése. E legalsó településosztályokban az ingatlanok jelentős része eladhatatlanná vált. Az ilyen községekbe szorulók - pl. a cigányok - többek között azért kerültek ide, mert csak ilyen alacsony áron tudtak házat vásárolni, bár hosszabb távon ez nem éppen gazdaságos befektetés. Ráadásul a telepi relokalizáció során kormányzati programok keretébe illesztették a dolgot. Ld.: Szelényi Iván: Városi társadalmi egyenlőtlenségek. Bp. 1990. 160-161. A településosztályok rendszere. 3. A telepek felszámolását célul kitűző politika 1961-ben kezdődött, egy MSZMP KB-határozattal.Ezt követően egy 1964-es kormányhatározat 1980-ig a cigánytelepek teljes felszámolását irányozta elő. Tekintettel azonban arra, hogy 1961-ben az országban 2100 telep volt, a kitűzött határidőt a rendszer a legnagyobb erőfeszítések árán sem volt képes megvalósítani: 1984-ben a telepek száma mintegy 77 százalékkal volt kisebb, mint 1961-ben. A cigánytelepek helyett egyébként a szociális körülményeknek nem megfelelő telep kifejezést alkalmazták egy idő után a hivatalos statisztikák. Erről részletesen ld.: MSZMP Dokumentumai. Kossuth K. 1956-1962. 602. p.: Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben végzett kutatásról. MTA Szoc. Kut. Int. kiadványa. Bp. 1976.; Cseh Pál: A szociális körülményeknek meg nem felelő telepek felszámolása. Városgazdasági Tájékoztató. 1983. 1. sz. ; és Bencsik I. : A Magyarországon élő cigánylakosság társadalmi beilleszkedése az 1970-es évektől napjainkig. - Tud. szoc. Füzetek. 101. köt. Bp. 1988. 28-30. 4. A terepmunka során térképen ábrázoltuk a községben élő cigánycsaládok elhelyezkedését (utca, házszám szerint, továbbá az egykori cigánytelep helyét, az új Cs-telcpeket, a szukcesszió irányát stb.). Ezeknek a térképeknek a segítségével tudtunk egy áttekintést kapni arról, miként helyezkedett el a cigányság a különböző típusú falusi települések ökológiai struktúrájában. A település lélekszáma, a cigányközösségek nagysága, a falu hanyatló, stagnáló vagy fejlődő jellege, a helyi relokalizációs stratégiák stb. alapján az alábbi variánsokat lehetett megkülönböztetni: Elcigányosodott kisközségek. Itt az elvándorolni nem tudó, vagy nem akaró nem cigány népesség nem tud szegregálódni. Ezekben a községekben az ingatlanárak még akkor is alacsonyak, ha történetesen a település cigányközössége konszolidált, rendezett viszonyok között él. Pusztán idő kérdése, hogy - néhány kivételtől eltekintve - ezekből a községekből végleg eltűnjön a nem cigány népesség. Átlagos, nem hanyatló, jó közlekedési adottságokkal bíró községek. Ezekben a községekben a telepi relokalizáció céljaira nem volt igénybe vehető, elhagyott, vagy felhagyott parasztház. Az ingatlanárak (telekár) változatlanul megfizethetetlen a cigánycsaládok számára. Ha az ilyen típusú községekben volt cigánytelep, akkor a cigánylakosság ott is maradt, vagy Cs-lakástelepet kapott vagy elköltözött. A faluba csak azok a „bevándorló", vagy helybéli cigánycsaládok tudtak beköltözni, akik a nem cigányokhoz hasonlóan képesek voltak megfizetni a telek árát. Stagnáló vagy hanyatló községek. Az elvándorlás jelentős. A régi falu, vagy annak egyes részei kiürültek. A telepi relokalizáció céljaira fel lehetett használni. A helyi telepi és a bevándorolt cigánycsaládok viszonylag könnyen és jelentős számban tudtak bekerülni a „faluba". Egyes községekben nagy szegregátumokat képezve, akár több helyen is, másutt ez nem következett be. A telepek vagy eltűntek, vagy a faluba beköltözött cigánycsaládok helyére jövő, engedély nélkül beköltöző cigánycsaládok foglalták el, és „építették újjá" a hatóságok által lerombolt, vagy félig-meddig elbontott telepet. Ezekből keletkeztek az általunk megismert legnyomorúságosabb „falu-slum"-ok. Városkörnyéki nagyközségek. A falusi cigányság minden elképzelhető lakásmódja fellelhető: falusi nyomortelep, Cs-lakástelep, községi szegregátumok a régi faluban, vagy az egykori faluközpontban felhagyott munkástelepek stb. Ezekben a nagyközségekben nagy létszámú, differenciált cigányközösségek élnek. A különböző helyzetű és életforma]ú cigánycsaládok egymáshoz képest is szegregálódnak. Igazából ezek a községek háromfelé szakadtak: az egykori telep (telepek) cigány szegregát urnáira, a régi falura, amelyik a cigánylakosság szukcessziójának van kitéve és az előzőektől teljesen külön életet élő „új falura", a nem cigány lakosság szegregátumaira.