A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Tóth Pál: Telepekről a faluba - putrikból lakásokba (Lakóhelyi szegregáció a falusi cigány lakosság körében)

5. Nagyon tanulságos az 1893. évi cigányösszeírásnak a cigányság akkori lakásviszonyait taglaló összegzése. Eszerint a múlt század végén a cigányság többsége már nem putriban, hanem házban lakott. A 243 ezer fős népességből 168 ezren házban, 91 ezren pedig putriban, vagy kunyhóban laktak (néhány ezren barlanglakásokban, föld alatti odúkban, 9 ezren sátorban vagy lakókocsiban). Amikor tehát mi a tanulmányban putriról beszélünk, és amikor a megkérdezett falusi cigányemberek korábbi lakóhelyüket, vagy mostani lakásukat putrinak mondták, akkor azon a legkevésbé sem a szó eredeti, valódi értelmében vett putrit kell érteni. Egyszerűen - az esetek döntő hányadában - az egykori telepek lakóházait értik, értjük alatta. A köznyelv és a cigányság helyzetével foglalkozó kutatók általában minden további nélkül putrinak neveznek minden építményt, ahol a cigányok telepszerűen élnek. És cigánytelepnek mondanak, értenek minden olyan településrészt, ahol a cigányság szegregálódotl. Ezekről 1.: „A Magyarországon 1893. január 31-én végrehajtott czigány összeírás eredményei." - Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. IX. kötet. Bp. 1895. és Berey Katalin: „A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásának tapasztalatai." Településfejlesztés. 1987. 4. sz. 106-114.