A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Lenkey István: Népi gyógyítás Alsószuhán

Csipke, csipkebogyó, vadrózsa, gyepűrózsa, Rosa caniria Piros színű, húsos bogyójából vesefájdalmakra, megfázáskor, vesekő miatti görcsölés esetén teát főztek. Csipkebogyó lásd csipke Dió, Juglanus regia „Valamikor megtörték a régi diót és annak levével kenték be az ótvaras (helyi szóhasználatban koszmó) fejet. Mesélték a régiek, hogy ők így csinálták." Epefű, ezerjófű, Centaruii herba umbellatum Teát főztek belőle gyomorfájós, görcsölő és étvágytalan betegnek. Ezerjófű lásd epefű Farkasaima, Aristolochiae herba Mindenféle sebre használták főzetét, szárított porát. Szúrt, vágott sebet főzetével mosogatták. Kutyaharapásra levelét kötötték. Bőrbetegségek esetén nyáron főzetével mosták le, télen szárított porával hintették be a kezelendő felületet. Szúrással, vágással keletkezett gennyesedő seb érlelésére sós-avas szalonna teteje, marhatrágya, nyers reszelt krumpli, vereshagyma keverékével használták. Az érett kelés megszívatására reszelt krumplival és útilapuval együtt alkalmazták. Darázsfészek megszívatására csak a levelét használták, azzal kenegették be a beteg részt. Nyílt seb vérzésének elállítására „csak a farkasalma megfőzött levele volt a jó". Fecskefű lásd cinadónia Fehér liliom, Lilium candidum Levelét mindenféle gyűlés érlelésére, kiszívatására használták. Fodormenta, Menthae erispae folium Teáját általában köhögéskor itták. Gyomorfájáskor epefűvel, hasfájáskor és kisgyermekeknek köménymaggal összefőzve adták, Gyepűrózsa lásd csipke Gyöngyvirág, Convallaria majális Szédülés, ájulás, szívfájás esetén a belőle készült ecetet használták külsőleg. Szédülésnél szagoltatják, ájulásnál „ha valaki elájult, akkor gyöngyvirágecetet szagollattak vele. Meg be is kenték, dörzsölték vele a szíve környékét és a nyakánál is". A gyöngyvirágecet készítése: a lehullott sziromleveleket kilenc napig alkoholban kell áztatni. Utána borral kell vegyíteni. Miután elhasználtak belőle egy keveset, akkor minden alkalommal utána kell borral tölteni. - Minden adatközlőmnél volt otthon. Hasznos tisztesfű lásd tisztesfű Halyagmogyoró lásd hólyagfa Hársfa, Tilia platy phyllos Általánosan teáját mézzel itták megfázáskor. Hidegrázás (helyi szóhasználattal hideglelés) esetén izzasztó szerül itatták teáját. A hideglelést gyomorrontásnak tulajdonították. Hólyagfa, halyagmogyoró, Staphylea pinnata Boszorkányok, ártó hatalmak ellen hathatós szer. A menyasszony - különösen, akit más faluba vittek - dunyhájába, párnájába tették védelemül a rontás ellen. Iborka, uborka. Cucumis satiuus „Savanyú iborlét ittak székrekedés" esetén általában. Kakukkfű, Thymus vulgaris Azok közé a gyógynövények közé tartozik - illóolaj tartalma miatt -, melyekről azt tartja a nép „mindenre jó". Teáját megfázás megelőzéseként általánosan itták. Görcsös köhögést oldó hatásának köszönhetően asztma, asztmaszerű hörghurut, szamárköhögés és mindenféle köhögéssel együttjáró légzőszervi baj „gyógyszere". Kamilla, széktü, orvosi székfű, Matricaria chamomilla Teáját általában megfázáskor, köhögéskor, torokfájáskor, hasmenéskor és székrekedés esetén itták. A fájós fület gőzölték főzetével és cseppentettek is bele. A begyulladt szemet, fogínyt borogatták, mosogatták a szájpenészes (helyi szóhasználattal, már csak a nagyon idősek használták, zsebrés) szájat főzetével. Hieronymus Bock 1570-ből származó megállapítása „az egészen közönséges kamilla a legjobb orvosságunk. E virág nélkül nem sokra jutunk. Bárki számára alig van hasznosabb gyógynövény, mert a kamilla szinte minden nyavajában alkalmazható" Alsószuhán is érvényes.