A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Galuska Imre: Kesznyéteni éléskamarák

segítsége nélküli zsákolásnak a körmök belevágódhattak a behajtott ujjakba a hatvékás zsák alatt. A kapocska segítségét újabban nem veszik igénybe, de már a harmincas években is alig használták. Nagyon kevés is akad belőlük, de ez is azt bizonyítja, hogy nem tartják szükségesnek. Magyarázatául ezeket lehet felhozni: A zsákok kisebbek a régieknél. A zsákolás túlnyomóan csupa pestizsákkal megy végbe. Az újabb házi zsákokat is kisebbekre szabták hatvékásnál. Másrészt az is megállapítható, hogy jelenünkben aránylag is több az egészséges testű, tehát erős ember. Kapocska valamikor kettő is volt szögre akasztva egy-egy komorában. Mi minden is volt még ott! Számba se lehet egyhamar venni, hacsak a nagyját nem s a közönségesebbjét. A gerendára volt felkötve takarosan összehajtogatva a nagy szurkosponyva, hasonlóképpen mellette a kisebb, házi szövésű szekerponyva. A padlásról függött le a kenyértartó rács is; ezen a kenyereknek az alja sem penyíszedeW meg, mert járta a levegő. A kenyérsütéshez szükséges pár jóllehet a házban száradt a páros kosárban szétterítve a mestergerenda közé téve, hol a macska nem juthatott hozzá - de megszáradva ritka vászonból készült, tehát szellős zacskóban a komorába akasztották. Itt csüngött a szalonna is a vállán. Lábbal felfelé kákón a sódarok is, vagy ami még maradt belőlük: a lefaragott csontok. Egy hosszú, a fal mentén felkötött vagy a falba érő végén támaszkodó polcon kolompok sorakoztak, mint az orgonasípok; meg csengők, a lovak nyakába és oldalára való nagy csengőktől kezdve a kiscsikó nyakába köthető apróbb csetrengbetrengeklg. Ha a gyerek a zsákok tetejéről már rá is láthatott, pereme mögött pár görbekést fedezhetett fel, amellyel vesszőt, gúzsnak valót szoktak szedni, de felfedezett még előtte egyelőre ismeretlen rendeltetésű tárgyakat, mint például a régi legények kezébe való csecses buzgányt, meg ennek öntőformáját is. Valamelyik fal mellé állították alkatrészeire szedve szét az eszvátát; tele zsákok teszik most még hozzáférhetetlenné. Ha befért, itt kapott helyet a szövés-fonásnak még néhány más eszköze is, mint a csiillő meg a „halál". A gerebenek is itt vannak, fogaik közt csepűmaradványok. Ellenben nincsenek itt a tilók: ennél a háznál nem a komorában tartják őket, hanem a padon. Az űj hám is a komorába van akasztva egy nagy/a.vzögre. Az meg ott kézi köves daráló, már az ókorban sem számított volna újságnak; de ritka az a komora, ahol még ilyet is látni. A hambárban - augusztusban vagyunk - dinnye írik. Illata a megért paprikás szalonna és füstölt sódar sós szagával, valamint a kenyérével és a lisztével, felejthetetlenné teszi a komorának kánikulában is hűs, a nyári vagy dologidőben ha csak öt percre is pihenésre hívó levegőjét. A tele komora - vagy legalább is az, hogy „van a komorába" - a legfőbb testi jók közé tartozott. Szájárúi szíp minden - hirdetik. - A gazda szeme hízlajja a jószágot ebben a közmondásban azt a játékosan rejtett igazságot értik, hogy a szem, a gazda szeme, a szemes termíny pótolhatatlan. Malomba kétszer, esetleg háromszor mentek évente. Télre beőröltek, azután tavasszal megint. Télre leginkább mindjárt újkor. így is mondták: új után. Újtúl újig a kódúsra is számítva három mázsát számoltak, hagytak családtagonként, a családtagok közé persze a cselédet is számítva. Ám az így bőven hagyott „fejadag" is - mint mondják - sokszor nem vót elíg, mert ammit a két lú (a gazda vagy: a gazda két lova) a nagykapun behordott, azt a felesíge a kiskapun kihorta. A kötőjibe - teszik néha hozzá. Az ilyesmiben a cigányasszony is szokott volt segíteni, közreműködni. Ebben a már-már szólássá formálódó megállapításban néha az ellentétet így is élezik: ammit a gazda egísz nyáron... a felesige egísz télen... Azonban mégsem volt „tipikus", hogy a gazdasszony könnyelműsége miatt nem volt elég a sok sem, mert a Dárius kincsit is kípes lett vóna elkőteni. Inkább gazduramat lehetett elmarasztalni, amiért üres komorának bolond volt a gazdasszonya. A kamarát hellyel-hellyel a legényfiútól is félteni kellett, mert némi költséggel a legénység is járt... GALUSKA IMRE